„Újra teljes gõzzel dolgozom”

– Valószínűleg nem fogsz örülni az első kérdésemnek. Nemrég szárnyra kaptak hírek a magánéletedről, találgatások indultak el, mit szólsz mindehhez?

– Sokáig nem beszéltem a magánéletemről, majd úgy gondoltam, ha egy-két dolgot mondok, abban nincs semmi különös. Aztán rájöttem, hogy kiforgatják az ember szavait, és ha nem szeretnék nyilatkozni, akkor is írnak rólam. Ezért inkább nem beszélek, csak követem az eseményeket. Szeretném, ha ez a cikk inkább rólam és a munkámról szólna. Sok mesélnivalóm van, kérdezz bármi mást!

– Március óta már két filmet is forgattál itthon. Az egyikben Christopher Lambert feleségét alakítottad.

– Nagy örömömre elég sok munkám jött össze márciustól. Épp itthon voltam az Egy szoknya, egy nadrág forgatásának megbeszélésén, amikor egy délután csörgött a telefonom, és kiderült, hogy a Christopher Lambert feleségét alakító spanyol színésznő visszamondta a szerepet. Kértek, hogy jelenjek meg egy válogatáson. Szokásos kishitűségemmel elmentem ugyan, de nem hittem, hogy engem választanak. Emiatt a legnagyobb nyugalommal álltam ott. Két nap múlva szóltak, hogy enyém a szerep, de be kellene festeni a hajam vörösre. Szeretem a szakmámban, hogy az ember mindenfélét kipróbálhat, ezért belementem. A film a spanyol inkvizícióról szól. Egy bigott, katolikus, hideg nőt játszom, aki csak a vallásnak él, keményen és szigorúan. Örültem, mert itthon mindenki úgy ismer, hogy a vígjáték az erősségem, és nem lett volna magyar rendező, aki rám meri osztani a szerepet. Ehhez, úgy tűnik, egy külföldi kellett: Adrian Rudomin. Élmény volt a forgatás, karácsony körül lesz a magyar premier.

– Nem okozott nehézséget angolul játszanod?

– Ezzel nincs gondom. Előbb tanultam meg angolul, mint magyarul, hiszen anyukám sokáig kint élt Amerikában, és amikor megszülettem, egy darabig csak angolul beszélt hozzám. Egy gyerek bármit könnyedén megtanul.

A Harag napjában Christopher Lambert partnereként Szonja vallásos, szigorú asszonyt alakít. Élvezi az új szerepkört.

– Alig fejeztétek be a forgatást, máris megkezdődtek az Egy szoknya, egy nadrág című magyar film munkálatai.

– Igen. És következett egy újabb hajfestés, vissza szőkére. Ebben a filmben a régi nagy klasszikust forgattuk újra, áthelyezve a történetet a mai korba. Egy pályakezdő színésznőt alakítok, akivel a barátnője – Pogány Judit, akit nagyon megszerettem a forgatás alatt – elhiteti, hogy a karrierjéhez jó kapcsolatokra kell szert tennie. Kiderül persze, hogy a lány nem törtető, hanem érző lélek. A filmet még idén ősszel bemutatják!

– Bár egy ideig külföldön éltél, nem felejtett el a szakma. Jó érzés?

– Fél év rövid idő. Bíztam benne, hogy így lesz. Fontosnak tartom, hogy egy színész időnként próbáljon meg pihenni, és minél több új élményt begyűjteni, hogy feltöltődjön.

– Most mennyi ideig maradsz itthon?

– Novemberben kezdem próbálni a Vidám Színpadon a Legénylakás című darab főszerepét, melyre Puskás Tamás rendező hívott. Előtte szeptemberben Kínába utazom tíznapos felfedező­útra. A keleti kultúra közel áll hozzám, igyekszem majd minél többet befogadni belőle. Aztán ismét itthon a helyem, hiszen október másodikán újra megrendezésre kerül az Egészség hídja elnevezésű program, amely a mellrák megelőzésére hívja fel a figyelmet, és amelyben ismét részt veszek. Teszünk egy figyelemfelkeltő sétát a kivilágított Lánchídon.

– Egy évvel ezelőtt arról meséltél nekünk – mielőtt kiköltöztetek Olaszországba -, hogy milyennek képzeled el az ottani életedet. Úgy lett, ahogy gondoltad?

– Az utóbbi négy évben rengeteget dolgoztam, volt, hogy zsinórban három bemutatóra készültem, mellette forgattuk a Szeret, nem szeret című tévésorozatot is. Izgalmas, de fárasztó időszaka volt az életemnek. Úgy éreztem, rám fér a pihenés. Kockázatos döntést hoztam, nem sokan támogattak, de mindig a megérzéseimre hagyatkozom, és úgy gondoltam, nem lesz problémám emiatt. Attól, hogy 1200 kilométerre élek, még megtalálnak, ha fontos vagyok. És hála istennek, így történt!

– Mivel töltötted kint a napjaidat?

– Sokat olvastam. A tör­ténelem a mániám, imádom a száraz tényeket. Egyiptom, az ókori Róma és a világháborúk története érdekel a leginkább. Próbálom megérteni, hogy emberek bizonyos korokban és kultúrákban mit miért tettek.

– Könnyen ment a beilleszkedés?

– Általában mindenhol jól elvagyok, és amúgy sem vagyok nyüzsgő típus. Sokat jártam külföldön iskolába. Megszoktam, hogy ha lepottyantanak valahol, elboldogulok. Az első a nyelvtudás, e nélkül még a boltban sem jutsz sokra. Eleinte nehéz volt, hiszen semmit nem értettem abból, amit körülöttem hadarnak. Aztán belejöttem, már-már elmondhatom, hogy tudok olaszul.

“Mostanában rengeteget járok edzeni”

– Mi hiányzott itthonról?

– A hozzám közel álló emberek. Sosem állt szándékomban végleg külföldre költözni, szorosan ideköt a családom, a barátaim és a szakmám. Nem tudom elképzelni magamról, hogy máshol próbáljak szerencsét. Ehhez nagyobb vállalkozókedv kellene. És nagy örömömre itthon is van elég lehetőség külföldi filmszerephez jutni.

– Mit szerettél az olaszokban?

– Nagyon bejött, ahogyan élnek: vidámak és hihetetlenül nyugodtak. A szieszta miatt – ami nagy találmány – ugyan kicsit kitolódik a munkaidő, de cseppet sem idegeskednek ezen.

– Tudatos, megfontolt embernek tartod magad. A családtervezéssel kapcsolatban is határozott elképzeléseid vannak?

– Szerintem egy nőnél ez úgy jön, mint az áramütés, érezni kell azt is, hogy fel vagy készülve rá. Nekem még van egy-két dolgom és ötletem, amit meg szeretnék valósítani, és majd valahol ezek közben engem is megüt az áram…

– Ha egyedül vagy, mit szeretsz csinálni mostanában?

– Rengeteget járok edzeni, hogy egészséges, fitt legyek, amellett reggel-este jógázom. És igazi jó barátaim vannak, velük találkozom.

– Egy ideig itthon leszel?

– Biztosan. Aztán ki tudja, mikor és hova tűnök el megint…