A Nyersanyag című új magyar filmben a polgármester pályázatára egy csapatnyi fiatal filmes jelentkezik Budapestről, hogy a falu fiataljaival nyáron filmes foglalkozást tartsanak. Egy kissé zárt közösség fogadja őket, ahol a polgármester a kiskirály: nemcsak a fél falu az övé, hanem az emberek neki dolgoznak éhbérért a fóliákban. Miután erre a filmes csapat vezetője ráeszmél, úgy dönt, szembeszáll a polgármesterrel, még annak dacára is, hogy a társai nem igazán támogatják ebben.
A filmben a csodálatosan tehetséges Mészáros Blanka alakítja Hannát, a filmes csapat szívét-lelkét és a filmrendező Tamás barátnőjét, aki maga is komoly dilemmába kerül. Blanka a kedvünkért kicsit félbehagyta a babázást, de persze egy öt hónapos kislány mellett nemcsak a filmekről, hanem a babázás szépségeiről és nehézségeiről is beszélgettünk.
Tavaly született meg a kislányod, egy ideje már otthon vagy mellette. Mennyire volt nehéz magad mögött hagyni azt a pörgős életmódot, amit a színészi munkád jelentett?
Viszonylag szerencsésen jött ki a lépés, mert az évadot még végig tudtam játszani, amit úgyis a nyári szünet szusszanása követett. Az én esetemben az volt a változás, hogy a nyári szusszanás után megszületett a kislányom. Mondjuk a nyári pihenés relatív, mert ott voltam nagy hassal a 40 fokos hőségben… Természetesen visszavettem a tempóból, de a pörgésről azért nem teljesen mondtam le. Továbbra is járok programokra – ahová lehet, oda babástul –, találkozom a barátaimmal… Tegnap este például meg tudtam nézni egy előadást.
Mészáros Blanka (Fotó: Neményi Márton)
A gyerek már önmagában is hatalmas változást jelent az életemben, és ezt nem úgy akarom megélni, hogy közben bezárkózom. Időnként szükségem van másfajta táplálékra, és valahogy szakítok erre időt. Szerencsés vagyok, hogy a családom ebben is tud támogatni. Nagyon kell a lelki feltöltődés, imádom a szakmámat és eddig a napjaim nagy részét a színházcsinálás és a filmezés töltötte be.
A szülés élményét fel kell dolgozni, amihez idő és nyugalom kell. És a mesélés és a társaság segít ebben, és persze a többi nő. Mondjuk a történeteinket egymásnak arról, ki hogyan élte vagy éli meg ezt az időszakot.
Sok barátnőd van most hasonló élethelyzetben?
Igen, több színésznő is, ráadásul több anyával is közel lakunk egymáshoz. Jó, hogy van kibe kapaszkodni és van kivel megbeszélni a dolgokat. Teljesen természetes, hogy a babások összekapcsolódnak a babásokkal, az újdonsült szülők a szülőkkel. Nincsenek már vad pörgések az éjszakában, máshol születnek a barátságok vagy az új kapcsolatok.
Hiányzik a színház?
A kislányom most annyira kitölti a gondolataimat meg a szívemet, hogy nem annyira. Inkább azt mondanám, hogy vannak napok, amikor iszonyatosan vágyódom a színpadra, éjszaka kattog az agyam és nem tudok aludni a meg nem valósított ötletektől. De ez most inkább az élményszerzés, a gyűjtögetés időszaka.
Nehéz volt átélni, hogy miután eljöttél, a színházban nélküled is ment tovább az élet?
Ez rossz érzés. Nem könnyű átélni azt, hogy az ember pótolható. De ez így természetes, ebben semmi tragikus nincsen.
Jelenleg két filmed is fut a moziban, a Semmelweis és a Nyersanyag. Ezeket mikor forgattad?
Még 2022 nyarán. Jó sűrű nyár volt, volt benne két filmforgatás, színház – Lengyelországban játszottuk A krétakört – és belefért két nyaralás is. Csodás élmény volt leforgatni ezt a két filmet. A Nyersanyag forgatása olyan volt, mint egy nyári tábor. Jött értünk a busz, összeszedett minket, majd a forgatás idején ott éltünk együtt Somogyban. Ott nem volt napi hazamászkálás.
Nyersanyag, 2024 (Fotó: Vertigo Media)
Ez a két film szinte mindenben egymás ellentéte. Az egyik egy nagy költségvetésű, állami finanszírozású film, ahol volt pénz mindenre, a másik meg egy mikrobüdzséjű mozi, amit az alkotói leginkább lelkesedésből csináltak. Nagy volt a kontraszt?
A Semmelweis egy nagy költségvetésű film volt, ahol nem szenvedtünk semmiben sem hiányt, és színészként csupán annyi volt a dolgunk, hogy időben megjelenjünk és a lehető legjobb teljesítményt nyújtsuk a kamerák előtt. A Nyersanyag forgatása kevésbé volt komfortos, de nem lehet egy rossz szavam sem. Martinék (Boross Martin, a film rendezője – a szerző) mindent megtettek azért, hogy a lehetőségekhez képest nekünk ott jó legyen, igyekeztek jó körülményeket teremteni.
Persze ilyenkor nincs saját szobád, sok a túlóra, gyakran éjszakába nyúlik a forgatás, de figyeltek ránk. Külön köszönöm Lajkó-Balogh Zsuzsanna (a film asszisztense) áldozatos, fáradhatatlan munkáját . A Nyersanyag olyan szempontból is kihívás volt, hogy rengeteg civil dolgozott a produkcióban, akik adott esetben kiemelt figyelmet és törődést igényeltek, ráadásul nagy részük gyerek. Kíváncsi voltam rájuk, nyitni akartam feléjük, így a szünetekben rengeteget beszélgettünk és játszottunk.
Egy Semmelweis méretű produkcióban az ember nem érzi úgy, hogy csak egy apró fogaskerék a gépezetben?
Koltai tanár úr intenzíven velünk volt. Amikor nekem volt jelenésem a kamera előtt, pont ugyanannyi figyelmet kaptam tőle, mint a főszereplő. Egyáltalán nem éreztem magam úgy, mintha csak egy fogaskerék lennék a gépezetben, miközben természetesen a nagy produkcióknál ez valahol így van. Természetesen örülök annak, hogy ilyen sokan megnézték – még a szülővárosomból is kapom miatta a visszajelzéseket. Abban pedig csak reménykedni tudunk, hogy a Nyersanyagot is nézik majd az emberek. Mivel ez egy kis produkció és marketingre nem igazán van pénz, ezért leginkább abban bízhatunk, hogy akik majd megnézik, továbbajánlják a filmet.
Egyébként melyik volt az a filmed, ami miatt Kiskunhalasról a legtöbb visszajelzést kaptad?
A #sohavégetnemérős című film. Az volt az első nagyobb filmes munkám. Megnézték az emberek, és mondták, hogy „Jé, a Blanka tényleg színésznő lett”. Korábban csak hallottak erről, de akkor végre láthattak is valamiben. Mindig nagy szeretet fogad, amikor hazamegyek, sokan akarnak velem találkozni, beszélgetni.
Nyersanyag, 2024 (Fotó: Vertigo Media)
A Nyersanyag koncepciója rendkívül érdekes. Elvileg a falu polgármestere a kizsákmányoló, negatív karakter, közben a főhőst, a filmbéli karaktered pasiját játszó Dér Zsoltot legalább annyira lehet utálni, mint őt.
Én nagyon szeretem ebben a filmben, hogy nem akar mindenáron állást foglalni egyik szereplő mellett sem. Inkább összetetten, a maga árnyaltságában szeretné bemutatni a falu közösségét és a helyzetet, ami ott kialakul. Senki sem csak jó vagy rossz. Persze értelmezhető úgy is, hogy a főhős túlbuzgósága, csalódottsága és olykor nemcsak az igazságérzete, hanem a nárcisztikussága is mozgatja a lépéseit, így a döntései erősen megkérdőjelezhetők.
Afféle forradalmat akar csinálni kicsiben, miközben nem törődik azzal, hogy mi lesz a falu lakóival ezután.
Nézd, az utóbbi években felerősödött mozgalmak mindegyike– legyen az a #metoo vagy a Black Lives Matter – valahol egy kis atombomba. Miután berobbantak, az addigi történeteinket más aspektusba helyezték. Nemcsak jót hoznak magukkal, hanem rosszat is. Felszínre kerülnek a mélyre eltemetett problémák, de az embereknek még nincs meg a válasza arra, hogyan kellene jól kezelni őket. De önmagában már az is haladás, hogy fény derül a problémákra. Csak akkor lehet tényleges változást elérni, ha merünk lépni, aztán később együttes erővel újragondoljuk a szabályokat és újjáépítünk mindent. Sajnos egyelőre elkerülhetetlen a sérülés ezekben az ügyekben.
Nem az a gond, hogy a forradalmi változásoktól naivan azt várjuk, hogy valami jó követi majd őket, de elsőre csak a rengeteg probléma kerül felszínre?
Igen, borítunk mindent, aztán jól meglepődünk. A Nyersanyagban is látszik, hogy nagyon sok ember sérül Tamás magánakciója után. De ettől még változtatni kell, a változásra – vagy nevezzük fejlődésnek – szükség van: akkor is, ha fájdalmas és nehéz. Muszáj ezekkel a problémákkal foglalkoznunk, muszáj újraírni a „kódexeket”.
Azért egész szép politikai karrierek épülnek abból, hogy majd ők mindent ugyanúgy hagynak, és nem lesz változás.
Az embereknek kell a stabilitás tudata, szeretnek a képükre formálni mindent és otthonosan mozogni a világban.
Fotó: Neményi Márton
Inkább választják a biztos rosszat, mint a bizonytalanságot?
Sokszor van úgy, igen. Én próbálok nem ítélkezni. Támogató közeg, erős lelki stabilitás, függetlenség vagy akár más perspektíva nélkül nehéz bizonyos döntéseket meghozni.
Te is hagytál már ott társulatot.
Igen, és nemcsak társulattól búcsúztam már, hanem szeretett gimnáziumomtól is, hogy az álmaimhoz közelebb kerüljek, és az első házasságomból is kiléptem, amikor a közös boldogságunk sérülni kezdett. Lehet, hogy a filmbéli faluban a polgármester stabilitást teremtett, de ha a falu prosperálásához az kell, hogy gyerekek dolgozzanak, az biztosan nem normális.
A film azonban felveti azt a témát is, hogy mennyire van jogunk kívülállóként beleszólni mások életébe. Biztosan mi tudjuk jól, mi a jó nekik?
Ismerjük őket és az életüket annyira? Szerintem már önmagában az is fontos, hogy a Nyersanyag felteszi ezeket a kérdéseket.
Elég sok kritikát kaptak korábban azok a belpesti vagy budai értelmiségiek is, akik meg akarták mutatni a filmjeikben, milyen az élet mondjuk Borsod zsákfalvaiban.
Itt vagyok Budapesten, a Radnóti Miklós Színházban dolgozom, és ugyanez lenne a helyzet, ha elmennék mondjuk egy vidéki színházba, és én akarnám az ottani igazgatónak és a társulatnak megmondani, hogy milyen darabokat játsszanak, milyen problémákról beszéljenek és milyen rendezőkkel dolgozzanak. A vidéki színházakban jellemzően bérletrendszer van, az egész megyéből járnak oda emberek, rengetegféle nézői igényt kell kiszolgálniuk. Kell a zenés darab, kell a vígjáték, kellenek a klasszikusok… Ott a színházról egészen másképp kell gondolkodni, mint a fővárosban, ahol a belvárosban minden sarkon áll egy színház. Ha változtatni szeretnék a repertoáron, természetesen megtehetem, de ahhoz minimum fel kell mérni az igényeket előtte, és a különböző előadásokhoz felkészítő-beavató színházi programokat tartani.
Boross Martin, a Nyersanyag rendezője egy interjúban beszélt arról, hogy azok a fajta közösségfejlesztő programok és foglalkozások, amit a filmben is láthatunk a filmes csapat részéről, valójában csak felszíni kezelések, igazi változást csak a politika útján lehet elérni. A program véget ér, a problémák meg maradnak. Egyetértesz ezzel?
Nyilván a legnagyobb változás úgy érhető el, ha pénzt és figyelmet fordítanak az oktatásra. Az oktatásnak lépést kéne tartania a világgal, és ez jelenleg egyáltalán nincs így. Nézik a diákok, ahogy a tanár kopogós táblára ír krétával, közben meg odakint már egyáltalán nem ez a világ várja őket. Nem jó, ha egy elcsontosodott, régi rendszerben ülve érzik magukat. Valószínűleg nem lehet a leszakadó falvak problémáját megoldani azzal, ha odaküldesz egy-két szociális munkást. Ennél sokkal több figyelemre és rendszerszintű változásra van szükség.
Természetesen minden tiszteletem azoké az embereké, akik forrásaikon túl az idejüket, energiájukat áldozzák nap mint nap a felzárkóztatásért. Szükség van azokra az önzetlen emberekre, akik a maguk módján így vagy úgy, de tenni akarnak valamit a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdéséért. Ha más nem történik azon kívül, hogy beszélgetnek egymással vagy jön valaki, aki meghallgatja a problémáikat, már az is jó. Erre mindig szükség lesz. És sosem tudhatod, hogy mi lesz az, ami valakit arra inspirál, hogy változtasson az életén.
A Nyersanyag már látható a magyar mozik műsorán.
