Az enyém vagy, nem eresztelek!

Mintha az, aki ezt a sok rémséget leírta, ott állna a hátam mögött. Féltem.

– Egy rendezvényen látott meg – kezdi az asszony, de nyoma sincs rajta a régi szép emléknek szóló örömnek. Inkább az látszik, hogy összeszedi az erejét, mert a sok rémséget, ami vele történt, tárgyszerűen akarja elmondani. – Oda egy másik férfival mentem, vidám voltam, és felszabadult. Később derült ki, hogy már akkor kinézett engem. Pontosan tudta azt is, hogy bár ő nagyon jóképű, sármos, népszerű, okos is, mégis azzal tud magához kötni, ha sebezhetőnek mutatkozik. Azonnal házasságról, gyerekről beszélt, elhalmozott a szeretetével, olyan volt, mintha egy romantikus álom közepébe cseppentem volna.
Két gyereket szült az asszony a férfinak, egy fiút és egy lányt. Szeszélyesen, hatalmas érzelmi viharok közt éltek, a férfi rendszeresen meg is csalta. A nő elment volna többször, de a kétségbeesett könyörgés mindig visszafordította. Öt éve, hogy hivatalosan is elváltak, de az asszony nem tudott új életet kezdeni. Mert a volt férje nem hagyja. E-mailekkel, SMS-ekkel üldözi, utánanyúl, ha új munkahelyre megy, lehallgatja a telefonját, figyelteti, fenyegeti.

*
(…Kicsim, szeretlek, szeretlek! Esengek azért, hogy csak még egyszer itt ülj mellettem a teraszon, a teraszunkon… …Ha látnád magad! Undorodom tőled, hozzád sem bírnék érni, mit képzelsz? … Rendben. Te vagy az oka annak, amit most tenni fogok veled! Kiteszem a pontot…. Kívánom, tiszta szívemből kívánom, hogy légy boldog. Mert én tudom a legjobban, hogy megérdemled!… … Te utolsó dög!!!!…)
*
– Gondoljunk a kapcsolatok elejére, amikor a férfi a romantikus imádó szerepében ostromolja a nőt! – kezdi az elemzést dr. Szöőr Anna, aki pszichológusként és jogászként is foglalkozik a zaklatás áldozataival. – Ez többnyire tetszik, hiszen kinek ne esne jól hatalmas érzelmek középpontjában lenni?! A férfi ostromol, ajándékokat hoz, a nő örül, hogy ilyen sokat jelent valakinek, erőt, biztonságot érez. Imponálhat az is, ha elszeretik a régi partnerétől, és ha nincs a családjában senki, aki a virág és kézcsóközön láttán azt mondaná: álljunk csak meg, vajon mit pótol ez az ember ezzel a sok külsőséggel?, akkor talán el sem gondolkodik. Lehet, hogy a férfi ezzel valamelyik fontos tulajdonságát, kiforrott személyiségét, esetleg a jelleme hiányosságait, potenciáját vagy a törődését helyettesíti. Félre ne értsenek: nem azt mondom, hogy abnormális, ha egy férfi virágot vagy bármilyen ajándékot vesz! Gáláns gesztus, csak figyeljünk oda a mértékére, és a hiúságunk ne legyen gátja az ítélőképességünknek!

“Mint lámpa, ha lecsavarom…”

Nyilvánvalóan az volna ideális, ha párkapcsolat két egészséges lelkű, érett, önismerettel rendelkező, független ember között alakulna ki. Tudjuk, hogy ez sokszor nincs így. Tudjuk azt is, hogy a nők – is – biztonságot keresnek egy kapcsolatban, de fontos, hogy a férfiasságot ne keverjük össze a túlzott dominanciával.

dr. Szöőr Anna

– Baj akkor van – folytatja a pszichológus–, ha a férfi a drága ajándékokért, meghívásokért cserében a nő teljes személyiségét akarja. Elvárja, hogy ne járjon el otthonról, ne barátkozzon, csak azzal, akit ő megfelelőnek tart, ne sminkeljen, ne vegye fel „azt” a rövid szoknyát, ne menjen el „oda” dolgozni, mert ott sok a férfi, vagy hogy egyáltalán ne dolgozzék. Elszigeteli a családjától, a barátaitól, sokszor olyan helyen vesz házat, ahol a nő a babakocsival legfeljebb magányosan sétálgathat. Ilyenkor kezdődnek a bajok. A feleségnek a férj szerint boldognak kellene lennie, hiszen mindene megvan, de ő mégsem elégedett.
Ha pedig az asszony segítséggel vagy egyedül mégis elszakad a párjától, gyakran akkor sem kezdhet új életet, hiszen a férfi nem engedi. Jönnek az üzenetek, e-mailen, telefonon, „valaki” végigkarcolja az autót, rávilágít reflektorral az ablakra éjjel, mögé áll a forgalmas utcán, és végighúzza az ujjait a nyakán… Ha közös gyerek is van, ő újabb eszköze lehet a lelki terrornak, zsarolásnak és fenyegetésnek.
– Birtoklási vágy, hatalomgyakorlás és erőfitogtatás – ezek a kulcsszavak – mondja Szöőr Anna. – A férfi nem tudja és nem is akarja elengedni a nőt. Ugyan nem áll elé, nem néz a szemébe, nem kockáztatja meg, hogy az asszony elküldje, vagy hogy ő fizikailag is bántalmazza, de a zaklatás folyamata alatt részesei maradnak egymás életének. Az indulatait is levezeti, hiszen ha dühös, leül és leírja: megfojtlak! Ezek a fenyegetések ritkán válnak tettlegességgé, de mi a garancia rá, hogy soha? Az ilyen férfi nyilvánvalóan éretlen személyiség, képtelen a sértett önérzetén vagy hiúságán túllépni, önértékelési zavarral küzd, és egyre érlelődik benne a bosszúvágy. A szakítás után párjában is, magában is csalódik, hiszen elhagyták. Erre gyakori válasz a tehetetlen düh.

A témáról bővebben a Nők Lapja szeptember 21-én megjelenő 38-as számában olvashatsz!