Az Esőember című filmben Dustin Hoffman egy autista tudóst alakít, aki egészen egyedi memóriával rendelkezik, egy pillantással megszámolja a több száz kiömlött fogpiszkálót, és más elképesztő szellemi mutatványokat hajt végre. Az ikonikus filmes karakter pedig nem teljesen a forgatókönyvíró fantáziájának szüleménye. Valódi személy ihlette, akit úgy hívtak: Kim Peek.
Dustin Hoffman az Esőember című filmben (Forrás: Profimedia)
Laurence Kim Peek 1951. november 11-én látta meg a napvilágot a Utah állambeli Salt Lake Cityben. Egy makrokefáliának nevezett állapottal született, ami miatt feje kerülete abnormálisan megnőtt és sérült kisagya – az agy mozgást és egyensúlyt koordináló része –, emellett egy ritka születési rendellenesség miatt hiányzott nála az az idegköteg, amely összeköti az agy két féltekéjét, valamint a fehérállományi traktus is, amely másodlagos kapcsolatként szolgál.
Amikor kilenc hónapos volt, egy orvos azt mondta a szüleinek, hogy soha nem fog tudni járni vagy beszélni, és a legjobb, ha intézetbe adják. Szülei azonban erre nem voltak hajlandók, már csak azért sem, mert korán felfigyeltek fiuk rendkívüli képességeire.
Miközben súlyos fejlődési problémákkal küzdött, többek között közel 4 éves koráig nem tanult meg járni, hatalmas mennyiségű információt tudott megjegyezni, a történelemtől a sportokig gyakorlatilag mindenféle témában. De a telefonkönyvet is képes volt memorizálni, vagy épp olyan térképeket részletesen felidézni, melyekre csupán csak rápillantott.
Talán a legfigyelemreméltóbb pedig az olvasási képessége volt. Két oldalt tudott egyszerre olvasni, mindkét szemével egyet. 6 éves korára fejből tudta a család nyolckötetes enciklopédiáját, 14 éves korára pedig elvégezte a középiskolát.
Egészen egyedülálló mentális számításokat végzett naptárak segítségével. Képes volt megmondani, hogy egy-egy történelmi esemény dátuma a hét melyik napjára esett, de gyakran meghökkentette az embereket azzal, hogy a születési dátumuk alapján azonnal megmondta, hogy a hét melyik napján születtek, valamint néhány fontosabb eseményt is felidézett, amely azon a napon történt.
Kim Peek (Forrás: Profimedia)
Az autizmussal félrediagnosztizált Peek felnőtt élete nagy részét egy fogyatékkal élő felnőttek számára fenntartott műhelyben töltötte, ahol számológéppel, vagy akár anélkül végzett bérszámfejtést. Emellett édesapjával utazgatott, és szívesen segített más fogyatékkal élőkön.
Ahogy apja, Fran fogalmazott egy alkalommal: „Kim viselkedési szempontból nem autista. Meleg, szerető személyisége van. Igazán törődik az emberekkel, és élvezi, ha megoszthatja egyedülálló képességeit és tudását.”
1984-ben a Peekék a Fogyatékkal Élő Állampolgárok Szövetségének texasi konferenciáján találkoztak az Barry Morrow forgatókönyvíróval. Az alkotót lenyűgözték Kim Peek képességei, és rövidesen nekilátott az Esőember megírásának. Raymond Babbitt karaterét javarészt Peekről mintázta, igaz, szabadabb értelmezésben, hiszen a filmbéli figurát autistának írják le, míg ihletője nem volt az.
A négy Oscar-díjat nyert film nyomán Kim Peek történetét is reflektorfénybe állította. Apjával körbeutazták az Egyesült Államokat, és Peek összesen mintegy 64 millió ember előtt beszélt az állapotáról. Pozitív példakép lett mindenki számára, aki „másként” nőtt fel.
Kim Peek végül 2009-ben, 58 évesen szívrohamban halt meg.
Barry Morrow, aki a legjobb eredeti forgatókönyvért járó Oscar-díját Peeknek adta, egy alkalommal így beszélt a valódi Esőemberről: „Nem hiszem, hogy bárki öt percet el tudna tölteni Kimmel tölteni úgy, hogy aztán ne egy kicsit megváltozott látásmóddal távozzon önmagával, a világgal és emberi lényekben rejlő lehetőségekkel kapcsolatban.”
