nlc.hu
Tabuk nélkül
Miért kell mindennek tökéletesnek lennie? A maximalizmus csapdája

Miért kell mindennek tökéletesnek lennie? A maximalizmus csapdája

Miért veszélyes, ha maximalisták vagyunk? Mit tehet velünk a saját maximalizmusunk? Hol van az a pont, ameddig érdemes elmenni? Honnan tudjuk, hogy a maximalizmus már nem épít, hanem rombol a stressz miatt?

Az egészségesen maximalista embernek fontos, hogy legyen teljesítmény mögötte, de nyitott a kritikára, elfogadja a javaslatokat, és az elvégzett munkája után örömet érez. De a maximalizmusnak van egy másik, sötét oldala is: a perfekcionistákról lesz szó.

1. A túlzott maximalizmus nemcsak az önbecsülést, hanem az egészséget, valamint az emberi kapcsolatokat is rombolhatja.

2. A túlzott maximalisták nem tudnak szembenézni azzal, ha hibát vétenek, magukkal szemben nagyon magasak az elvárásaik, amelyeket aztán képtelenek megugrani.

3. Nehezen vagy egyáltalán nem fogadják el, hogy a világ körülöttük változik, nagyon rugalmatlanok, ebből a rugalmatlanságból pedig folyamatos és állandó belső feszültséget generálnak saját maguknak.

A perfekcionizmus

(Fotó: Getty Images)

Amikor a maximalizmus már nem épít

A túlzott maximalisták mindig elégedetlenek magukkal és a környezetükkel is, ezért boldogtalannak érzik magukat és az életüket, az állandó önvád miatt pedig megszűnik náluk a hála- és az örömérzet is. Ez a folyamatos belső harc és boldogtalanság végül a legtöbb esetben depresszióhoz vezethet.

A folyamatos nyugtalanság, elégedetlenség, feszültség, frusztráció és túlhajszoltság miatt a kimerültség veszi át az uralmat felettük. Kialakul egy stressz-spirál, amely aztán az életük szinte minden területére – munkahely, magánélet, baráti kapcsolatok – beszivárog.

Amennyiben túlhajtjuk, állandóan presszionáljuk magunkat, a tartós stressz már testi tünetekben is jelentkezhet: krónikus, valamint szív- és érrendszeri betegségek jelentkezhetnek, de a perfekcionizmust kísérheti egyebek között szorongás, pánikbetegség, étkezési és alvászavar, gyakori fejfájás is.

Van kiút?

Fogadjuk el, hogy hibázunk, hogy mi sem vagyunk – és nem is lehetünk tökéletesek. Ismerjük fel, hogy az önhibáztatás ugyanúgy nem segít előre lépni az életben, ahogy az sem, ha másokra mutogatunk.

„Ezt azért fontos felismerned, hogy a düh, a szégyen, a bűntudat és a depresszió ördögi köréből kikerülhess. Persze mindez nem fog csettintésre menni, de ha gyakorlod, idővel enyhülni fog a szorító érzés a mellkasodban és a gyomrodban is. Ha egyedül nem megy, ne félj segítséget kérni egy terapeutától. Ha a perfekcionizmus szorongással jár együtt, tudni kell, hogy ez esetben a maximumra való törekvés a szorongás egy tünete is lehet, azaz a szorongás már előbb jelen volt, mint maga a perfekcionizmus. A perfekcionizmus a szorongás megélésének társadalmilag elfogadott formája, így a szorongás kivetülhet a perfekcionizmusra. Ha viszont megtaláljuk a szorongás gyökerét, megérthetjük, hogy miért szorongunk, így pedig a perfekcionizmus leválhat, és nőhet az önmagunkkal való elégedettség” – mondja Kiss Barbara, pszichológus.

Senki mással nem kell összehasonlítani az életünket – egyedül magunkhoz viszonyítsunk, kik voltunk, és kik szeretnénk lenni, mivé szeretnénk válni.

Szponzorált tartalom

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top