Miért szeretnénk férjhez menni?

Életrevalóbbnak tűnik az az ember, aki elvált, mint aki mindig is egyedül tengette életét, tegye is azt bármilyen stílusosan és elegánsan. Kicsit divat, kicsit a kényszerhelyzet elfogadása a szingliség. Anyáink, nagyanyáink, dédanyáink vére csörgedez ereinkben, mintha génjeinkkel együtt kaptuk volna meg az üzenetet, hogy a dolgok helyes menete, ha egy lány férjhez megy, gyereket szül, gondoskodik a család harmóniájáról, majd nagymama, dédi lesz belőle. Bár jogilag és társadalmilag is elfogadott az együttélés, a legtöbb nő azt gondolja, hogy az igazi akkor is a házasság.

A szerelem sötét verem

A kilátásba helyezett házassággal egy nőt hosszabb-rövidebb ideig le lehet venni a lábáról. Néha már a házasság reményszikrája is elég, hogy elnézőbb legyen a férfival, és a megbocsáthatatlan bűnök is megbocsáthatóvá válnak. A szerelmes nő furcsán van összerakva, elhisz mindent. Nem válogat. Nem mérlegel. Vagy ha mégis, akkor képes meggyőzni magát arról, hogy ez a férfi tökéletes számára.





Számtalan hazugság és féligazság után is hinni fog a férfinak, és a házasságba, mint egy mentőkötélbe kapaszkodik. Logikusan végiggondolva a helyzetet – persze ki gondolkozik logikusan ilyenkor? – látszik, hogy sok helyen lyukas a vak hit. Barátként nehéz nem szólni, de szólni is ugyanilyen nehéz. A fal figyelmesebben hallgat ránk, mint a házassággal megbűvölt nő, amikor arról beszélünk neki, hogy a házasságtól alapjaiban nem fog változni a kapcsolat. Az esküvő után a férfi viselkedése nem fog megváltozni csak azért, mert megnősült. A házasság nem hozza meg a szerelemet és az összetartozást, inkább fordítva kell keresgélnünk. Először meg kell találnunk a szerelmet és a másik felünket, és akkor a házasság már nem a magányosság elleni kétségbeesett lépés lesz, hanem egy ünnepélyes ígéret.






Lenyelni a békát?

Nem hiszem, hogy lennének „büdös disznó” férfiak. Na jó, lehet, hogy vannak, bár én az Al Bundy figurákon mindig nevetek. Azt gondolom, hogy egy férfi annyit enged meg magának, amennyit a nő elvisel (ez fordítva is igaz.) Ha a nő mindent elvisel, akkor még rátesz egy lapáttal, és ugyanúgy, mint egy rossz kölyök, a határait próbálgatja. Nehéz megtalálni a megértés és az akaratunk érvényesítése közötti egyensúlyt. Mert mondják, hogy egy nő legyen megértő, majd máskor azt mondják, hogy legyen határozott, és csak magát hibáztathatja, amikor a férfi kihasználja. Egy nő leginkább okos legyen, tudja, hogyan tud együttműködni a férfival, hogy érdekeik ne sérüljenek.

A legtöbbször azonban mégis futóbolondként viselkedik, amikor nem mer kiállni az érdekeiért, nehogy a férfi meggondolja magát, mert akkor ugrik az esküvő. Elnéz szinte mindent, de az esküvő után már terhessé válnak ezek a megértések, és előbújik az akaratos amazon. A férfit ez váratlanul érinti, és egyre kedvetlenebbül megy haza. Mindenhol híresztelni fogja, hogy a házasság szörnyű módon hat a nőkre. Az érzéki, kedves nőből az asszonyi lét házisárkányt varázsol. Ebből azután egyenesen következik, hogy a férfiak egyre kevésbé szeretnének nősülni, a nők viszont nagyjából ugyanolyan lelkesedéssel szeretnének férjhez menni.






Egy nős férfi ígérete

Sajnos nincs pontos statisztika, de biztos, hogy rémisztő adat lenne, hány nős férfi ígéri szeretőjének – mind -, hogy „ ha majd úgy alakul”, elhagyja a családját, és feleségül veszi őt. A nő pedig vár. Reménykedik, hiszen azt hallja, hogy ott(hon) minden rossz, sokat veszekednek, tulajdonképpen a férfi mennyire boldogtalan, és egyetlen vigasza szeretője szerelme. (Ki az az idióta, aki ha megkaphatja mindkettőt, lemondana az egyikről?) A józanító pofon csak évek után csattan el: a boldogtalan házaspárnak gyermeke lesz, vagy kiderül, hogy az a boldogtalan családi légkör nem is annyira boldogtalan.

A hoppon maradt, vagy az eddig túlságosan válogatós magányos nő általában már benne van a korban és gyereket szeretne, ezért gyors férjszerző stratégiát épít fel. Lecsap az első férfira, aki egy árnyalatnyival szebb az ördögnél. A horogra akadt első férfit mindenképpen megtartja, körömszakadtáig ragaszkodik hozzá, hiszen biológiai órája hangosan és idegesítően ketyeg. Nagyon sokszor nem is a férj a lényeg, hanem a gyermekvállalás lehetősége, a család illúziója, viszont a nőnek először lelkileg kell felkészülnie a házasságra.






Készülj fel!

Az esküvőn különös gondot fordítunk külsőnkre, szép ruhát választunk, és életünkben a legszebbek szeretnénk lenni. Az esküvő viszont csak néhány óra, és utána a házasság hosszú évekig tart. Ne kétségbeesés vagy elkeseredés taszítson minket a házasságba, inkább készüljünk fel új szerepeinkre. Öltöztessük fel lelkünket is az új feladatra, adjunk magunknak időt, hogy felfedezhessük, miért is fontos számunkra a házasság, hogyan változik majd életünk, hiszen feleségek, társak leszünk, majd anyák, és ezek nagyon fontos szerepek a nő életében.

Kapcsolódó fórum: Miért jó összeházasodni? »