Milyen most nőnek lenni?
Változatos, Nagy mozgás. Függsz a Holdtól, kortól.
A férfiak meg a nőktől.
A magánéletben nyilván, de a közéletben nem. Lehet, hogy épp ezt a magánéleti alkalmazkodási kényszert torolják meg a közéletben.
Ma Magyarországon kivételnek számít a női döntéshozó. Akár a tévéket nézzük, akár a politikát, akár a gazdaságot. A nők alkalmatlanok lennének arra, hogy első pozícióba verekedjék magukat?
Nem, csak nekik nem annyira fontos. A férfiaknál az erőfitogtatás pozitívumnak számít. Ők harciasak, ők háborúznak, ők verekszenek, a nők inkább az érzelmeikkel vannak elfoglalva. Ettől érzékenyebbek, kompromisszumkészebbek, másképp döntenek. Valami rejtélyes okból egy szintnél nem is engedik őket tovább. Úgy értem, döntési szintnél.
Őket?
Minket.
Te miért nem vagy döntéshozó?
Egyrészt az vagyok. Másrészt sosem törekedtem arra, hogy főnök legyek, mert számomra fontosabb, hogy nő maradhassak. Nem kívántam harcolni. Ez biológia. Nézzünk szét a világban! Történelmi jelentőségű esemény, hogy egy nőből német kancellár lett. Ez rendkívül fontos dolog, ugyanakkor nézd meg, van-e gyereke, családja! Nincs.
A feministák szerint
Fából vaskarika. Sose küzdöttem érte, viszont a normalitások alapján számtalan helyzet létezik, ahol a nőknek dolguk lenne, de nem lehet, mert nem engedik oda őket. A hétköznapok szintjén túllőttünk a célon legalábbis ami a világ gazdagabbik felét illeti. Nálunk nincs középutas megoldás. A nők egy része nagyon erősen kihasználja a nőiességét, és elvárja, hogy a férfi minden szinten elégítse ki az igényeit. Család, ház, autó, stb. ezért cserébe azt mondja, hogy maradok a te cicád egy életen át, vagy maradok a gyermekeid nevelőanyja amit inkább tisztelek. Ez is egyfajta nagyon konkrét ellenszerep. Van olyan is, akinek rámegy az életéből tizenöt év arra, hogy diplomákat gyűjtsön, túlkvalifikálttá képezze magát, és megpróbál karriert csinálni. Ebből van kevesebb, de nem is baj, mert sokan közülük boldogtalanná, magányossá válnak.
Miért?
A napi tizennégy óra munka mellett nem marad idő másra, mondjuk, önmagára, emellett nem tud családot, barátot tartani. Előbb-utóbb úgy megkeményedik, igénye se lesz arra, hogy valódi nő legyen.
Veled mi a helyzet?
Rengeteg a szabadidőm. Az utóbbi időben meg főleg. De egyébként is jó beosztással élek, és nagyon figyelek arra, hogy ne másszak bele dolgokba, amiktől megkeményednének az arcvonásaim. Ha mégis belefutok valami ilyesmibe mert időnként nem lehet kikerülni például úgy érzem, hogy a fejem fölött döntenek, amitől megkeményednek a vonásaim, gyorsabban ver a szívem, eszembe jut, vajon nem kéne-e ezt az egészet abbahagyni. Szerencsére nem az a reflex indul be, hogy hatalomra törjek, hanem az a vágy lesz még erősebb, hogy nő maradhassak. Egy olyan közegben, ahol a kilencven százalék férfi.
A teljes cikk a 42. heti, október 19-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.
