Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat tavalyi GDP- és fogyasztási adatai szerint Magyarországot már Bulgária is megelőzte az egy főre jutó fogyasztás listáján. A magyar háztartások fogyasztása tavaly az európai uniós átlag 70%-át tette ki, ami a 73%-os bolgár értéknél is kevesebb lévén, utolsó helyre volt elég a rangsorban – írja a Portfolió.
A kelet-európai államok lakossági fogyasztása
az uniós tagság 17-20 éve alatt jelentősen közeledett az unió átlagához. A legkisebb előrelépés Csehország és Szlovénia mellett Magyarországon történt. A bolgár előzés oka, hogy tavaly a bolgár lakossági fogyasztás ütemesen emelkedett, miközben a miénk csökkent. Az Eurostat fogyasztási mutatója a “háztartások végső fogyasztását” próbálja megmutatni, az “egyéni fogyasztás” (actual individual consumption, AIC) mérésével. Ebben
a lakosság által vásárolt javak mellett a természetbeni fogyasztást is kalkulálják.
Ez olyan, igénybe vett szolgáltatásokat jelent, amikért
az adónkkal fizetünk, mint az egészségügy és az oktatás.
A legszélesebb fogyasztási kategória lévén ezt a mutatót az Eurostat „jólétérzet-mérőszámnak” tekinti, mivel a fogyasztás alapvetően meghatározza a szubjektív jólét-érzetet is. A mutató vásárlóerő-paritáson számolt értékét az egyes országok árszintjével igazítják ki. Emiatt ott, ahol kevesebbet költenek pénzben kifejezve, még nem biztos, hogy rosszabbul él a lakosság, hiszen az alacsonyabb árak miatt valójában többet tudnak vásárolni.
A magyar mutató alacsony szintjének okai
között szerepel a felzárkózás átlagnál gyengébb üteme, a háztartások alacsony eladósodottsági és (már, akinek) magas megtakarítási szintje, illetve az, hogy a megtermelt jövedelem nagy része beruházásokra megy el, fogyasztás helyett. A mutató azért nem száz százalékos pontosságú: a GDP összetevőit nehéz egzaktul összehasonlítani, a relatív árszintek bizonytalansága miatt. Pillanatnyi értékek helyett ezért érdemes hosszabb távú tendenciákat figyelni.
