| A hét témája a Nők Lapjában: A csábítás trükkjei Van egy (több) férfitípus. Hatalom, siker, izzás: valamiért helyzetben van. Hatni tud. Belefúrja a nő szemébe a tekintetét. Sok nőébe. Mond nekik szépeket. Kitapasztalta már, mi az, ami betalál. A nő gyengül, és hinni kezd. Többnyire. Folyik a legérdekesebb játék a világon: spekuláció a gondolatokkal, manipuláció az érzésekkel (amíg le nem ránt az örvény, és akkor minden taktika, szabály darabokra hullik.) Ki ne akarna belelátni az ilyen férfi fejébe játszma közben? További írások: ”Az a valami nem én vagyok” » Don Juan hatvanon túl » Az összeállítást készítette: Dobray Sarolta |
Szóval hogy működik a dolog?
Ha én órán kedves vagyok egy nővel, már látom rajta, a tekintetében, a mozdulataiban, a reakcióiban, hogy hol a helye a rangsorban: el lehet vinni, vagy nem lehet elvinni És onnantól már csak rajtam múlik, hogy teszek-e érte valamit. De igazából nem kell sokat tennem. Ha tetszik, még óra alatt többször odamegyek hozzá, segítek neki, figyelem, hogyan reagál a nézésemre, az érintésemre, esetleg odaguggolok mellé hasizomgyakorlat közben, mondok neki olyanokat, hogy milyen szépen emeled a lábad, meg hasonlók fontos a dicséret, hogy azt érezzék, szeretetet kapnak. Ilyenkor általában azt látom rajtuk, hogy kicsit zavarba jönnek, de mégis jól érzik magukat, de az is egyértelmű, ha valaki elutasító. Előbbi esetben óra végén odamegyek hozzá valami fals dumával. Egy fiatalhoz lazán, dinamikusan, egy idősebbhez kellemesen, jól nevelten. Egy középkorú nőnél már incselkedőbbre lehet venni a figurát.
Például?
Ilyenek: Hogy neked milyen szexin csillog a szemed! Olyan kis ravasz a nézésed satöbbi.
Ezt komolyan is gondolod?
Ezek már rutinszerű mondatok, mozdulatok, szavak. A reakciókból építem fel a következő lépésemet. Ha pozitív, akkor továbbmegyek. Tapogatózom a férjük, a barátjuk felé.
 |
Á, dehogy. Csak hogy tudjam, hová kell hívni őket. Mert azokkal, akiknek családja, barátja van, fölösleges randival pepecselni, őket azonnal fel lehet hívni magamhoz. Az egyedülállókkal kell csak egy-két kötelező kört futni: mozi, kávézó, és a második találkozás után már velük is túl vagyunk mindenen. Ez a jellemző. És mindez azért, mert én vagyok számukra az Edző. Fölengednek mellettem, mert azt hiszik, ismernek, hiszen régóta járnak az órámra, részese vagyok az életüknek. Mindennap az a dolguk, hogy velem randizzanak a fitneszklubban.
Tehát megtörténik a dolog. És mi van utána?
Tőlem olyat kapnak, amit otthon nem, vagy már csak régen kaptak meg. Én ötből négyest adnék magamnak ilyen téren, ezért nagyon sok nő ragaszkodik hozzám. A férjesek, vagy akiknek csak barátjuk van, de legfőképp, akiknek nincs senkije velük lehet a legjobban játszani.
Mi a játék?
Beszélgetek vele. Simogatom. Szeretkezem vele. Utána megölelem. És a nő megadja magát. Mert jó neki, és velem akar lenni. Minden mozdulatom és mondatom tudatos, kiszámított, nálam ilyenkor semmi nem érzésből jön. Színtiszta tesztoszteron. Neki viszont érzései kezdenek lenni irántam, hiszen ő nő. Ezt jelenti a megadás. És onnantól bármit csinálhatok vele.
Aztán ezek a kapcsolatok párhuzamosan futnak?
Persze. Mindig azt hívom fel, akit gondolatban megkívánok. És majdnem mindig feljön az illető. Másnap mást hívok, az is feljön Nem kell hajtani őket, jönnek maguktól. A szinglik eleinte problémásabbak: megadják magukat, és jönnek, jönnének Ilyenkor már ellököm őket. Nem akarom bántani, de ha nincs bennem érzelem, akkor fogom csak elővenni az illetőt, ha megkívánom. Van, hogy két hónap múlva hívom fel, persze olyankor meg van sértődve, de két kedves szó, és már ott is terem. Kész az étel, bármikor megehetem
Az interjú folytatását és további írásokat a Nők Lapja november 16-án megjelenő 46-os számában olvashatsz!
