nlc.hu
Aktuális
Vereckéig lassan, meg-megállva

Vereckéig lassan, meg-megállva

Amikor az ember átlépi az ukrán határt, hatvan perccel elõrébb kell tekerni a karóráján a mutatót. Másik idõzónába kerülünk – és nemcsak földrajzi szempontból, de abban az értelemben is, hogy a Kárpátalján más mederben folyik az idõ.

Fokozatosan tudatosul ez a ritmusváltás, de lassan összeáll a kép. A határőr ráérősen pecsétel a végtelen lassúsággal araszoló kocsisorok között. A pici, fehér pavilonba bújt kenyérboltos megfontoltan nyúl a nejlonzacskóba csomagolt életért. A hentes bárdja fölemelkedik, majd a mozdulat tetőpontján megáll, és kicsit morfondírozik, mielőtt a pultra kitett disznóhúsba csapna. Az országúton közeledő traktornak előbb a hangja bújik ki a kanyarból, és csak hosszú percek múltán követi a zörgő pótkocsit vontató traktor.







Túlélni, újrakezdeni

Más idő folyik a Kárpátalján, más időszámításban. A többség éli a maga mindennapjait az ő saját időszámítása szerint folyó időben, remél, vágyakozik, szeret, megbotlik és feláll, küzd, mert jobban szeretne élni, és elvágyódik, hogy jobban élhessen. Hiszen folyamatos, mély önsajnálatban nem lehet sokáig húzni – egyébként is megszokták arrafelé az emberek a bajt, és megtanulták, hogyan lehet túlélni, újrakezdeni. Indíthatnánk a felsorolást a tatárjárással, és zárhatnánk az 1999-es nagy tiszai árvízzel, amely közel tizenhatezer lakóházat pusztított el vagy tett tönkre, és a hosszú felsorolásból nyilván mindenkiben megragadna az a történelmi groteszk, hogy a kárpátaljaiak az utóbbi száz évben hatszor váltottak állampolgárságot, miközben egy tapodtat sem mozdultak lakóhelyükről: hol Magyarországhoz, hol Szlovákiához, hol Oroszországhoz, most meg Ukrajnához tartozván. Az ávízről vannak személyes emlékeim is: ott álltam Mezővári egyik elöntött utcájában, térdig a hideg és zavaros vízben, amelyben döglött tyúkok, különféle bútordarabok, bekeretezett családi fotók meg szentképek úsztak, és könnyeztem a tehetetlenségtől, miközben a szemem láttára olvadtak el a vályogból épült házak.

Nagy katasztrófa volt, de a rendszerváltás még nagyobb: a Szovjetunió felbomlását követő mély gazdasági válság az amúgy sem gazdag országrészben mélyebb sebeket ejtett, mint bármilyen természeti csapás. Az ipari termelés szinte megszűnt, visszaesett a mezőgazdaság teljesítménye, száguldott az infláció, a korábban ismeretlen munkanélküliség családok százainak törékeny egzisztenciáját tette tönkre.

Megpezsdülés





Innen szép győzni, szokták mondani, és egyre több jel mutatja, hogy ez a győzelem végül összejön. Hosszú kivárás után megindult a külföldi tőke – a befektetésekben a magyarországi vállalkozók vezetnek az amerikaiak és a szlovákok előtt. Márkás termékeket forgalmazó, egyre igényesebb kialakítású üzletek, butikok nyílnak a városokban, és megjelentek az első szupermarketek is. Ami a boltokban nem, az a piacokon megkapható, ami pedig ott sem, azt rendelésre meghozzák a külföldet járó ismerősök és rokonok. A nők egyre divatosabban öltözködnek, sőt, a fiatalság néha kicsit már túlzásba is viszi, a videoklipekből és a brazil szappanoperákból véve a mintát. Egyre több az alig használt vagy új nyugati és távol-keleti autó, bár ezek képességeit az ottani utakon annyira sem lehet kihasználni, mint Magyarországon. Tatarozzák az évtizedek óta elhanyagolt középületeket és belvárosi utcákat. Sétálóövezetté alakították Beregszász és Munkács főutcáját, készül a díszburkolat, virágosítanak, parkosítanak, szobrokat emelnek. Munkács központjában megnyílt az első négycsillagos szálloda. Új kávézók és éttermek bukkannak elő, hangulatos teraszokkal – most már csak a turisták hiányoznak, illetve jönnek már, ha nem is sokan, de évről évre többen. Főként magyarok, akik a történelmi emlékhelyeket keresik fel elsősorban és első körben, de érkeznek az extrémsportok kedvelői is vízitúrázni, hegyet mászni, én pedig kerékpározással színesítem ezt a palettát jövő tavasszal, ha rá tudom beszélni néhány barátomat, hogy tartsanak velem. Mert azok a vidékek szinte könyörögnek:

– Gyere, gurulj végig rajtam! Látod? Az útjaimon alig van forgalom, a patakpartokon megpihenhetsz, sátrat verhetsz, friss kenyeret, tejet, vendégszeretetet mindenhol kaphatsz! Csodáld meg a hatalmas erdőségeimet, járd körbe fatemplomaimat, a kicsi parasztházakat, nézz le a domboldalakon hullámzó, szépen gondozott kaszálókra, és figyeld a hegyormok fölött gomolygó felhőket, hogy idejében előkaphasd az esőkabátodat!

A teljes cikk a 46. heti, november 16-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top