A TV2 Titkok Ramónával podcast következő adásában Szabó Zsófi engedett betekintést a magánéletébe és fedte fel a legnagyobb titkait. Sok egyéb mellett részletesen beszélt a kameráknak válásáról, csatornaváltásáról, a mai sztárvilág helyzetéről és arról is, hogy milyen, ha az ember híres szülők gyermekeként éli az életét.
(Fotó: Trenka Attila / fotocentral)
A Mokka műsorvezetőnője kifejtette, hogy rengeteg rosszindulatú megjegyzést tesznek rá és csak nagyon kevés pozitív, támogató üzenet érkezik hozzá.
Amikor mi elkezdtük a karrierünket, akkor autogramkártyákat osztogattunk, közönségtalálkozókra jártunk, fotózkodtak velünk, és menő volt híresnek lenni. Az emberek felnéztek ránk. Az, amit mi csináltunk, hogy forgattunk napi 12 órát, címlapokon szerepeltünk, az emberek szemében mi valakik voltunk. És 15 év elteltével én azt látom, hogy annyi frusztráció van az emberekben, hogy ránk, magyar hírességekre nem feltétlenül néznek már fel, hanem keresik bennünk a hibát.
„»Na, mert ő átment! Na, mert ő most itt van! Na, mert ő most ezzel van!« Nem tudsz igazán jól teljesíteni, és nem tudsz mindenkinek megfelelni.” – mondta Zsófi.
„Hiszem azt hogy a mi ismertségünk már egy olyan szinten tart, hogy szükségünk van menedzsmentre, olyan emberre, aki megvéd, megóv, kontrollál, segít, kapcsolatot tart, leveszi a terhet a válladról. Ha most kívülről elemezném az én szakmai életemet, azt hiszem, hogy több hibát is elkövettem a kifelé kommunikálásban. Lehettek volna irányított, mosolygós interjúk, ahol megosztok ezt meg azt, de csak pont annyit, ami még jó színben tüntet fel, és akkor ezt lehetett volna sokkal profibban kezelni. De akkor visszamegyek, és azt mondom: az őszinte? Az igazi? Itt, Magyarországon van ilyen sztár? Ismersz ilyet?” – tette fel a kérdést, majd így folytatta:
Magyarországon nincs meg ez a sztárkultusz, Magyarországon ami esik, úgy puffan. Akit felkap a bulvár, őt felemeli, akit lehet, letapos. Én azt az utat választottam, hogy nem mutatom a fiam, nem beszélek a házasságomról és a fájdalmaimról. Senkinek semmi köze hozzá, hogy mit érzek és mit gondolok, sem politikai témákban, se nem állok ki emberekért, se nem taszítok le senkit onnan, ahová nem való.
„Megtartom magamnak, és annak a pár embernek, akit ismerek. Nem akarok megmondóember lenni a Facebookon, nem akarom a lájkokat növelni az oldalamon. Ilyeneket is ismerünk, aki nem bírja becsukni a száját, és én elfogadom, hogy ő nem bírja, és ki akarja mondani. Nekem ez nem fáj, de én azt választottam, hogy nem akarom ezeket megosztani.” – árulta el, majd hozzátette, hogy saját gyermekét is félti az internetes világtól, hogy milyen bántások és negatív kritikák fogják érni.
