Talán csak én nézek sok horrorfilmet, és ez lehet az oka, de az biztos, hogy mostanra besokallottam az ördögűzős, démon által megszállós horroroktól. Lehetséges, hogy túlzottan kiismertem a trükkjeiket, de ettől még úgy érzem, hogy a Démonok között sikere óta mind egy kaptafára készülnek, tisztelet annak a nagyon kevés kivételnek.
Sztori szempontjából az argentin Demián Rugna rendező a magyar mozikban debütáló filmje, az Amikor a gonosz leselkedik is ugyanez a kategória, ennek ellenére mégis ég és föld a társaihoz képest. A film ördögűzőjét például kapásból a játékidő első perceiben elteszik láb alól. Itt már ők sem segíthetnek.
Egy hátborzongató jelenet előkészítése az Amikor a gonosz leselkedik című filmben (fotó: ADS Service)
Nem menekülhetsz
Rugna filmjének nagy része az argentin tanyavilágban játszódik. Bizonyos szempontból egy alternatív valóságban járunk, ahol az ördög általi megszállottság és az ördögűzés teljesen elfogadottnak számít, és bár vannak trükkök a gonosztól való megszabadulásra, az emberiség egyszerűen túl makacs és önfejű ahhoz, hogy a szabályokat betartva sikerrel járjon. Ilyen szempontból az Amikor a gonosz leselkedik allegorikusnak is nevezhető. Például pontosan tudjuk, mit kellene tennünk a globális felmelegedés ellen, mégis inkább a gázpedálba taposva száguldunk a fajunk pusztulása felé. Szerencsére ezt már nem a film mondja ki, hanem csak én: ez a mozi sokkal okosabb annál, mintsem, hogy ennyire direkt párhuzamokkal traktálja nézőjét.
A tanyavilágban egy testvérpár szerez tudomást arról, hogy a szomszédságukban egy embert megszállt a gonosz. Miután több hibát is elkövetnek (például megpróbálják elpusztítani, amit nem szabad, mert az hozzájárul a „terjedéséhez”), úgy döntenek, hogy még a környékről is lelépnek. Ám Pedro önző módon megáll a szomszédos kisvárosban, hogy a volt feleségét és a gyermekeit is magával vigye, csakhogy ezzel nem segít, sőt hozzájuk is beviszi a gonoszt.
Nincs kegyelem
Az Amikor a gonosz leselkedik legfontosabb pozitívuma, hogy szándékosan nem használja az ördögűzős filmek eszköztárát. Nem akar ijesztgetni, nincsenek jump scare-ek, a legtöbb hátborzongató jelenetét jól előkészíti, és ezek még úgy is hatásosak, hogy látjuk őket jönni. Amikor a kislány a család óriási kutyája mellett nézi végig a szülei veszekedését, a kamera beállításai egyértelműen sugallják – plusz addigra már tudjuk, hogy az ördög állatokat is megszáll – , hogy ez a barátságos tekintetű eb mindjárt ráveti magát a kicsire. Tudjuk, érezzük, de nem tudunk tenni ellene semmit, csak ülünk a moziszékben, és szinte már hangosan könyörgünk a szülőknek, hogy nézzenek oda a lányukra, mert valami baj lesz. De ők nem néznek oda.
Valami van a sötétben. Részlet a filmből (forrás: ADS Service)
Rugna ezt a technikát többször is használja. Felkészít minket a legrosszabbra, de attól, hogy tudjuk, hogy közeledik, még nem lesz kevésbé borzalmas a történés, sőt. Titkon mindig abban reménykedünk, hogy talán a rendező ennél a jelenetnél majd megkegyelmez nekünk, de neki esze ágában sincs ilyet tenni. Sőt, ami utána jön, az általában még rosszabb, mint amire lélekben készültünk.
Az Amikor a gonosz leselkedikben a gonosz csak teszi a dolgát, de mi, emberek vagyunk azok, akik a világos szabályok ellenére teret adunk neki. Az emberi önzés vonzza a gonoszt, hozzájárulva a terjedéséhez. Demián Rugna nem kegyelmez, és könyörtelenül szembesít minket a gyengeségeinkkel és azzal, hogy sokszor még a létszükség árán sem vagyunk képesek a változásra. Reménytelen fajta vagyunk, és tálcán kínáljuk magunkat a gonosznak, aki mindenütt ott leselkedik. Ez a film pedig a pokolba száguldásunk eszelős krónikája.
Az Amikor a gonosz leselkedik már látható a magyar mozik műsorán.
