Ezért ilyenkor egy-egy estét arra szánok, hogy készítsek valami finomat, szépen becsomagoljam, feldíszítsem, s arra gondoljak, akinek adni fogom.
Nem célom maradandó ajándékot adni. Azt szeretném csupán, hogy amikor belekóstol az a kedves barát a mézes aszalt gyümölcsökbe, elropogtat egy illatos pralinét, vagy a reggeli pirítósra ken egy kanál vidám-sárga narancslekvárt, elmosolyodjon, ott és akkor élvezze az ízek csodáit, harmóniájukat. Én arra törekeszem, hogy ízes pillanatokat ajándékozzak.
Nagyon praktikusak ezek a finomságok akkor is, ha szívesen lepnénk meg valamivel egy ismerőst, akinek ajándékot egyébként nem vásárolnánk.
Ezeknél az ajándékoknál a külső éppen olyan fontos, mint a tartalom! A díszítés igazán ünnepivé varázsolja a legegyszerűbb dolgokat is.
 |
Magokkal és gyümölcsökkel
Az egyik nagy kedvencem a mézes-réteges. Ez a legegyszerűbb, leggyorsabb, és talán a leggusztusosabb is. Ehhez csak összevásárolok mandulát, mogyorót, diót, aszalt sárgabarackot, szilvát, meggyet, banánt, napraforgómagot, mazsolát, persze mindenből a natúr verziót, és otthon külön-külön megpirítgatom a magvakat. Aztán fogok néhány kisebb-nagyobb befőttesüveget, és elkezdem rétegezni benne az illatos hozzávalókat. Egy réteg mag – egy réteg gyümölcs alapon jól megrakom őket, le is nyomkodom, hogy minél több férjen bele. Végül az egészet megöntözöm akácmézzel (mert az nem lesz cukros), megvárom, míg mindenhová elér az üvegben (közben figyelem a lassan feltörő levegőbuborékokat) és addig töltögetek utána, míg el nem lepi a tetejét is. Aztán színes csomagolópapírokat négyzetekre vágok, az üvegek tetejére borítom, és rafiával megkötöm. Díszítésnek aprósüteményt, szárított leveleket vagy szaloncukrot kötözök még rá. Nagyon mutatós. S az ajándékozottak azt állítják, a süteményhalmok ellenére még karácsonykor elfogyasztják.
 |
A másik gyönyörűség a praliné. Olyankor igazán bámulatos cukrásznak érzem magam, amikor falatnyi mámorokat állítok elő, s mindenki azt hiszi, óriási ördöngösség, pedig, hajjaj! Néhány komponensből olyan ízkavalkád készíthető, hogy legalább húsvétig mindenki azt fogja emlegetni! A legegyszerűbbhöz csupán mandulára, étcsokira, fűszerre és a nélkülözhetetlen narancshéjra van szükség. 10 dkg héjas mandulát pár percig forralok, aztán leöntöm róla a vizet, és egyesével könnyedén kiugrasztom barna bundájából mindahányat. Papíron megszárítom, aztán egy serpenyőben zsiradék nélkül óvatosan megpirítgatom. Ilykor kicsit elalélok az illattól, aztán folytatom. A kihűlt mandulát óvatosan felszelem apró hasábokra. Ide nem jó a mozsár vagy az összeaprítás, akkor lesz szép, ha sikerül hosszú szálakat vágni belőle. Azért nem használok szálas mandulát, mert az nagyon könnyen összetörik és nem is kis lapocskákra van szükség. Kb. 10-15 dkg olvasztott, egy teáskanál mézeskalácsfűszerrel és egy narancs reszelt héjával ízesített csokoládéba forgatom, majd két kiskanállal apró, hosszúkás halmokban egy fóliával bélelt tálcára teszem. A hűtőben hamar megdermed, s ha van még kedvem, fehér csokiba mártogatom, hogy még díszesebb legyen.
A második praliné, azt hiszem, a fiúk kedvence, mert rumos. Két rész darált dióhoz egy rész darált háztartási kekszet keverek, majd bőségesen aprítok bele aszalt sárgabarackot. Rummal megöntözöm annyira, hogy golyókat formálhassak belőle. Aztán étcsokoládéba forgatom őket és egy-egy hosszú szálra vágott aszalt sárgabarackkal díszítem.
 |
Kakukkfűvel
Szép ajándék egy nagy doboz kakukkfüves mandula is, ami szintén az a kategória, amit csak üres gyomorral szabad megkóstolni, mert ellenállhatatlan, képtelenség belőle mértékletesen fogyasztani. A fent leírt módon levetkőztetem a mandulákat, majd (mennyiségtől függően) egy-két tojás felvert habjába kakukkfüvet és sót keverek, bőségesen. Aztán ebbe forgatom bele a mandulát is, majd tepsibe terítem, és betolom a 200 fokra előmelegített sütőbe. Sütés közben gyakran átkeverem, mert hamar odaég. Amikor aranybarna és ropogós, akkor jó! Csak egy díszes doboz kell ennek is a végén.
 |
Ajándékozhatunk magunk készítette alkoholt, konkrétan likőrt is. A citromos (vagy narancsos) igazi ínyencség annak, aki szereti. Három-négy citrom héját óvatosan meghámozom úgy, hogy a fehér rész ne nagyon maradjon rajta, majd fél liter alkohollal nyakon öntöm egy kancsóban és vagy egy hétig állni hagyom. Eközben szépen kioldódnak az ízek-színek a héjból, s néhány nap múlva gyönyörű sárga folyadék lesz az üvegben. Ezt kávéfilteren átszűröm, és hozzáöntök fél kiló cukorból és fél liter vízből főzött cukorszirupot. Ebből egy liter likőr lesz, az arányokat megtartva azonban növelhető a mennyiség. A cukor arányát lehet csökkenteni, hogy ne legyen olyan édes, akkor viszont növelni kell a vízét, a lényeg, hogy mindig egész egységet kapjunk (30 dkg cukor, 7 dl víz vagy 40 dkg cukor, 6 dl víz). Ha kell, átszűröm
 |
Vagy a pikáns gyömbéressel, amelyhez 10 dkg gyömbért felforralok 3-4 deci vízzel, ha van, teszek hozzá egy kis citromhéjat, levet is. Ezután hozzáöntök 10-15 dkg kandiscukrot (ehhez nem jó a sima barnacukor, mert zavaros lesz), addig kevergetem, míg felolvad. Átszűröm, aztán ha kihűlt, hozzáöntök 2-3 deci tiszta alkoholt. A gyömbérlikőrnek ezután jónéhány napig, lehetőleg egy hétig állnia kell, ha szükséges, újból le kell szűrni, hogy tiszta legyen, s csak ezután lehet a formás üvegekbe töltögetni és becsomagolni.
 |
A narancslekvár vidám sárgája megédesíti a borongós téli reggeleket, és süteményekhez is felhasználhatjuk. Kell hozzá egy kiló narancs, amit gondosan kifilézek, hogy ne maradjanak benne a hártyák. Aztán úgy 8 dl vizet felforralok másfél kiló cukorral és amikor jól elolvadt, akkor teszem bele a narancsgerezdeket, felfogott levükkel együtt. Addig főzöm, amíg sűrű nem lesz, aztán ezt is üvegekbe töltöm.
Ez csak szemezgetés a rengeteg variáció közül, amely egyszerűen és gyorsan, mégis szeretettel elkészíthető. Adhatunk saját készítésű müzlit (csak zabpelyhet kell egy kis mézzel, olvasztott vajjal átpirítani és megízesíteni), de a csokis vagy aszalt szilvás cookie-k is igazi édes finomságok, azt meg már nem is említem, hányféle pralinét lehet még készíteni
