Grimm-mesék felnõtteknek

A Grimm című a 19. században élt meseíró-fivérek története a rendező furcsa szemüvegén keresztül. ,,Ha élnének, nem ismernének magukra!” – mondta kacagva Gilliam a budapesti bemutatója alkalmából, amikor a Nők Lapjának is adott interjút.

A Grimm története csak lazán kapcsolódik a valósághoz: mint egy igazi mese. Ahogy Terry Gilliam mondja, a jó mese is azért jó, mert van némi valóságos, hihető alapja.

– A Grimm-mesék voltak az első történetek az életemben, és sokszor álmodtam rosszat miattuk, úgyhogy most bosszút állok! – közölte. – A Grimm fivérek valójában nagyon komoly tudósok voltak, akik többek között nekiláttak a német értelmező szótár elkészítésének – folytatta Gilliam, némileg komolyra fordítva a szót. – A francia felvilágosodás terjedése és a napóleoni francia megszállás miatt aggódtak, hogy a német folklór, mondavilág eltűnik. Ezért összegyűjtötték ezeket a meséket, mondákat, pontosan leírták a történeteket, és kötetbe foglalták őket. Az egyik fivér, Jakob karaktere közelebb áll a valósághoz. A másiké, Wilhelm személyisége azonban teljes kitaláció. Számomra az volt az érdekes, hogy a filmet a magam módján mesélhessem el, azaz új tündérmesét faraghassak belőle, amellyel riogathatom a gyerekeket!





A hatvanhat éves rendező mindig készen áll egy-egy poénra, igazán üdítő társaság. Nála ez talán ,,szakmai ártalom”, hiszen évekig az angol humor hírvivői, a Monty Python csoport tagja volt. Filmjeiben mindig is a valóság és a képzelt világ között táncolt, legyen szó orwelli tragikomikumról, mint a Brazilban, sci-firől, mint a 12 majomban, az amerikai drogkultúra keresztmetszetéről a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmben, vagy az emberi szív rejtélyeiről A halászkirály legendájában.

Ám a képzelettel való játék nem minden felnőttnek terepe.

– A felnőttek értelmet akarnak vinni a világba. Ha valami megtöri a már felépített struktúrát, megijednek. A gyerekek épphogy elkezdték felépíteni magukban a világot, ezért sokkal nyitottabbak – fejtegette Gilliam, visszatérve a Grimm fivérek meséihez, amelyek a felnőtteknek talán rémisztőbbek, mint a gyereknek.

– Magyarországon aztán meg igazán félhetnek a felnőttek, mert itt kapta a legmagasabb, tizenhat éven aluliaknak nem ajánlott besorolást a Grimm – tette hozzá némileg csalódottan és csodálkozva, hiszen a filmet kifejezetten családi filmnek készítették. Az annak idején animációs filmesként kezdő Gilliam szemérmesen azt is bevallja, neki nem egy Grimm-mese, hanem Andersen: A császár új ruhája volt a kedvenc meséje.





– A gyerekek erősebbek, bátrabbak és bölcsebbek, mint a felnőttek. Nem hiszem, hogy a Grimm-meséktől rosszabb lett volna a világ. Ma úgy teszünk, mintha nem lenne veszély, félelem, amelyre bizony a mesék készíthetnék fel a gyerekeket – érvel a rendező a Grimm-mesék félelmetességével kapcsolatban. Gilliam egyébként a saját gyerekeivel csak akkor találkozik, ha együtt forgatnak. A lánya rendezőasszisztens volt a Grimmben. A másik lánya színész, míg kisfia, Harry – akinek, mint mondja, „tönkretettem az életét, mert most színész akar lenni” – szintén kapott egy aprócska szerepet a Grimmben.

A teljes cikk a 48. heti, november 30-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.