Watzmann király és a Königssee
A monda szerint kővé változtatott gonosz király, Watzmann és családja alkotta hegycsúcsok uralják látványban a környéket. Ramsau település mellett a Wimbachklamm szurdokkal nyitja ki a hegy az utat a túrázók számára, de aki a bakancskoptató hegyi utak helyett a völgyet választja, az sem jár rosszul. A Hintersee mellől panorámabusszal járhatjuk be a környéket, időnként arról leugorva, függőhídon átkelve, vízesések látványát élvezve. Annak sem kell nehéz túrára számítania, aki a Königssee elektromos hajóival Salet felé veszi az irányt, és miután meghallgatta a hajókürtös és a hegy beszélgetését, lepattan a vízi járműről. A civilizációtól elzárt völgyben könnyű sétával elérhető az Obersee. Itt biztosan mindenki álla leesik, amikor a hegyekből leomló jégkék tó mellől szemügyre veszi a környező hegyeket és Németország legmagasabb (470 méter) vízesését, a Röthbachfallt. A Königssee híres kápolnája, a St. Bartholomä mellett mindig füstölt hal illata kering, és a kellemesen hűs tó partján garantáltan ránk telepszik az alpesi nyugalom.
Hitler és a Sasfészek
Lelki nyugalmat nem, de kilátást kaphatunk az Obersalzbergből Sasfészek felé tartó panorámaúton, amelyet gyalog vagy autóbusszal tehetünk meg. A 700 méteres szintkülönbséget áthidaló, 6,5 km hosszú utat 13 hónap alatt építették 1938–39-ben. A magasság és a sziklás talaj mellett az időjárással is megküzdöttek a munkások. Hitler kancelláriájának vezetője azonban nem tett le arról, hogy 1834 méteres magasságban egy diplomataházat építsen a Führer 50. születésnapjára. A Kehlsteinhaus – vagy, népszerű nevén, a Sasfészek – kétségtelenül páratlan panorámát nyújt a hegyekre, de az itt megszülető embertelen döntések árnyékot vetnek rá. Obersalzberg, az egykori náci üdülőváros dokumentációs központja kendőzetlenül mutatja be a környék kisajátítását és a Birodalom itt megszülető döntéseit, valamint azok szörnyű hatásait. A központ alatt húzódó közel hat kilométer hosszú bunkerrendszer végigjárása szintén számos dologra ráébreszti a látogatót.
Sóút, sóbánya, sófeldolgozó
Berchtesgadenben csaknem ezeréves múltja van a sóbányászatnak és a sókereskedelemnek. Ebből a múltból kaphatunk ízelítőt a Salzbergwerk sóbányában, amely már 1880 óta fogad turistákat. Kisvonattal, bányászkezeslábasban szállítják a hegy gyomrába az érdeklődőket, ahol a só ízlelgetésén túl a barlangtó, az alagutak, tárnák, liftek, csúszdák, kiszélesedő barlangok és elkeskenyedő járatok, valamint a bányászélet relikviái nyűgöznek le mindenkit.
A só útjának követéséhez azonban tovább kell állni a bányától. Egészen Bad Reichenhall településig vezet a só útja, itt található ugyanis a sófeldolgozó. A vízzel kioldott sóoldat 29 km-t tesz meg egy föld alatti járatban, hogy végül itt vonják ki belőle az értékes sót, ami az asztalunkra kerül. Az Alte Saline sólepárlóban a sótermelés már a 17. században évi 370 000 mázsát tett ki. Az még jobban meglepi a látogatót, hogy mi várja a föld alatt érkező sós vizet és milyen, már a 19. században is működő műszaki megoldásokkal nyerik ki a sót.
Berchtesgadenben, Bajorország egészéhez hasonlóan, lépten-nyomon muskátlis, faerkélyekkel díszített alpesi fogadókba lehet botlani. A bajor konyha ezen a vidéken előnyben részesíti a vadételeket, amelyeket a híres zsemlegombóccal kínálnak. Desszertnek ne hagyjuk ki a császármorzsát vagy az almás és túrós réteseket. A nehéz ételek okozta telítettséget a Grassl lepárló enciánlikőrjeivel enyhíthetjük.
Bagó Tünde