Jennifer S. Bassett, a HuffPost vendégszerzője őszinte vallomásában leírta, amikor jelentkeztek nála a korai terhesség tünetei, még azt hitte, elkapta a koronavírust. „Őszinte leszek, bármire előbb gondoltam volna, mint a terhességre…Aztán, amikor késett a menstruációm és a bornak olyan íze lett a számban, mint valami olcsó méregnek, leesett a tantusz.”
Az anyuka, aki akkor még csak a 40-es évei elején járt, azt mondja, miután a terhességi tesztjei is pozitívak lettek, elújságolta a férjének is a nagy hírt. „A férjem lelkesnek tűnt a hír hallatán, amitől én csak még rosszabbul éreztem magam: én csak és kizárólag pánikot éreztem a gondolatra.”
A 41 éves nő nem számított arra, hogy még teherbe fog esni (Fotó: GettyImages)
A hosszú vallomás folytatásából kiderül, hogy azon túl, hogy Jennifer terhessége idején még javában zajlott a Covid-járvány és az egész életük teljesen bizonytalan volt, a gyerekvállalás ellen szólt az is, hogy Jennifer nem sokkal korábban indította el saját vállalkozását.
Az igazság az, hogy kényszerűségből vágtam bele ebbe is, mert a tech vállalatos állásomból konkrétan kiutáltak a gyerekem miatt. Egyszerűen nem tehettem meg a férjemmel, és a vállalkozással sem, hogy szülési szabadságra megyek…
„Ez egy időskori terhesség…”
Jennifer, akit még mindig gyötörtek a kételyek végül időpontot foglalt a nőgyógyászához és bár nem tervezte, ránézett a monitorra, mikor az orvos megállapította a terhességet. „Az orvos lelkesen gratulált a babámhoz, majd azt is közölte, hogy hat hetes vagyok. Ezután a kezembe nyomott egy fekete-fehér fotót a méhemről, amit azonnal összegyűrtem.”
Jennifer azt mondja, az orvos arckifejezése láttán döbbent rá arra, hogy ez a nő nem számított arra, hogy egy 40-es, házasságban élő nő az abortuszt is választhatja. Mikor Jennifer szóba hozta, hogy milyen lehetőségei vannak, amennyiben nem tartaná meg a babát, a doktornő – érzése szerint – hideggé és elutasítóvá vált és csak annyit válaszolt.
Van egy-két opciója, de addig is végeztessen el a biztonság kedvéért egy vérvizsgálatot, mert már idős terhesnek számít.
„Lám csak lám, hogy jutottunk idáig?!”
A vizsgálatot követően Jennifer még sokáig tépelődött azon, mi legyen a következő lépés. Hosszan beszélgetett erről a férjével is, aki rábízta a döntést. „Végül úgy döntöttem, a jelenlegi életkörülményeink, a korábbi traumatikus szülésélményem és a súlyos asztmám miatt nem kockáztatok; elvetetem a babát.” Azt meséli ahhoz a klinikához kellett visszamennie, ahol a terhességének a megállapítása is történt: „ezalkalommal valóban kaptam tőlük lehetőségeket is.”
Jennifer végül az abortusztablettát választotta, mint mondja akkor ez tűnt a legtisztább, leggyorsabb megoldásnak, miközben pontosan tudta, hogy a döntését (és annak testi-lelki következményeit) az élete végéig cipeli majd magával. „Az orvosok elmagyarázták a kockázatokat is, de nem igazán törődtem velük. Őszinte leszek, csak magam mögött akartam már hagyni ezt a dolgot.” A nővérrel történt konzultáció után Jennifernek fel kellett keresnie egy szakorvost is. „Furcsa érzés volt, mintha berendeltek volna az igazgatóhoz” – idézi fel, majd hozzátette, az asztal mögött üldögélő 60-as férfi azonnal leteremtette, miután becsukta maga mögött az ajtót.
Közölte velem, hogy ebben a korban már sokkal felelősségteljesebbnek kéne lennem. Hogy tudnom kellene mi, mivel jár. És, hogy ha túl vagyok a vetélésen, azonnal keressem fel, hogy felrakhasson nekem egy spirált, hogy még csak véletlenül se fordulhasson elő hasonló.
Jennifer vallomásában elárulta, hogy önkéntelenül is elnevette magát a doktor szavait hallva. „Felelősségteljes viselkedés. Férjnél vagyok. Már van egy gyerekem és tablettát szedek. Különben is, biztos voltam benne, hogy nemsokára klimaxolni fogok” – idézte fel a doktorhoz intézett szavait, majd hozzátette azt is, hogy a doktor a beszélgetés végén két, zsebkendőbe csomagolt tablettát adott neki, majd kitessékelte az ajtón azzal, hogy mindenképp foglaljon kontrollidőpontot arra az esetre, ha a tabletták nem működnének.
Rettenetes dolgokat mondtak az orvosok. (Fotó: GettyImages)
„Már van egy gyereke…Miért csinálta ezt?”
Jennifer a vallomása végén elmondta, ő is abba az 5%-ba tartozik, akiknél a tabletta végül nem működött 100%-ban. „Bármennyire is irtóztam a gondolattól, végül csak be kellett feküdnöm a kórházba, hogy elvégezzék a művi megszakítást. A következő héten került rá sor. Nem akartam, hogy a lányomnak be kelljen jönnie velem a kórházba, de mivel a férjemnek papírokat kellett aláírnia, nem volt választásunk.”
Az altatást egy általam addig ismeretlen orvos végezte. Amikor odajött hozzám, azzal kezdte, hogy: »megesik az ilyesmi a tablettával«. Én azt mondtam neki, hogy: »most már én is tudom«, mire ő azt válaszolta: »Már van egy gyereke. Miért csinált ilyesmit?«
Jennifer végül nem válaszolt rá, inkább úgy tett, mintha meg se hallotta volna a kérdést. „Mindeközben a lányom és a férjem az előtérben vártak rám. Azóta is azon tűnődöm, vajon a lányom tudta-e, hogy miért kellett befeküdnöm. Vajon tudta-e mi történik? Sokat gondolkozok rajta, hogy vajon valaha el fogom-e neki mondani. Hogy vajon fog-e azon aggódni valaha, hogy nem is akartuk őt…” Az édesanya a hosszú bejegyzést azzal zárta, bár nem telik el úgy nap, hogy ne gondolna a meg nem született gyermekére, az abortusszal kapcsolatban csak keserűséget és gyászt érez, megbánást nem.
