Mint arról beszámoltunk, brutálisan összeverték Dudás Miki édesapját Pestszentlőrincen, egy benzinkúton. Az 55 éves, rokkantnyugdíjas férfi – a súlyos fejsérülés következtében – azóta is kómában van, nem valószínű, hogy valaha is felépül. Az egykori élsportoló és családja abban reménykedik, hogy István, aki többórás műtéten is átesett, felébred. Miki a szörnyű eset óta saját állását is otthagyta, hogy átvegye édesapja munkáját a családi vállalkozásban. A kajakos most megrendítő vallomást tett édesapjáról.
Fotó: TV2
„Nagyon nehéz időszakban vagyunk, bennem a kislányom, a kisfiam és a párom tartja a lelket, s anyával és a testvéremmel is próbáljuk egymást segíteni, de a még élő nagyszülők is mindenben mellettünk vannak. Édesanyám azt mondta, olyan ez az egész neki, mintha kitéptek volna egy darabot a szívéből. Volt olyan este, amikor felhívott, hogy nem találja a helyét, akkor átjöttem, itt aludtam vele. Aztán megbeszéltük, azért. hogy ne legyen egyedül, a nagymamám és a bátyám ideköltözik, így mindig lesz itthon egy kis élet, mindig lesz kivel beszélnie” – mesélte a Borsnak az elmúlt időszakról, majd a jövőbe is tekintett:
„Azt mondták az orvosok, ha a napokban nem lesz valami áttörés, hogy megmozdul, hangra reagál, bólogat, vagy bármi, akkor nagyon nagy eséllyel ez már nem is következik be. Benne van, hogy így, ebben az állapotban kell hazahoznunk… Kerestünk rehabilitációs intézetet, külföldit is néztünk, ami újra az egész életünket átírná.”
Ha ilyen állapotban lenne itthon, 0-24 órában valakinek itt kell lenni mellette. Borzasztó lenne, hogy mennek a napok, és ő csak fekszik magatehetetlenül egy ágyban, ez a lehető legrosszabb, ami történhet. 10-15 évet leél így, vagyis nem, mert ez nem élet, ez az élet és halál közötti állapot…
– mondta megtörten.
Miki bár szeretne hinni a csoda erejében édesapja esetében, sajnos a legrosszabb forgatókönyv is megfordult már a fejében:
„Tudom, mennyire szereti az unokáit, a gyerekeimet, a kisfiamat is, a kislányomat pedig úgy hívta, hogy Gyönyörűségem… Mindig róla mesélek, hogy puszilja, szoktam neki lejátszani videókat, amiket otthon felveszünk Norcival. Szörnyű, hogy semmi reakció… Annyira rossz, hogy nem tudjuk, ő érezhet-e valamit…”
Én ezen nagyon sokat gondolkozom, hogy úristen, mi van, ha ő folyamatosan szenved, csak egyszerűen nem tudja kimondani… Ha most azt mondanák, hogy ez így marad, hogy hosszú évekig ilyen állapotban marad, vagy távozzon közülünk, akkor lehet, azt mondanám, hogy jobb, ha elmegy, mert ez így nem élet!
