A hét témája a Nők Lapjában: Szenvedélyek nélkül? Megette a fene! Nem tudunk, nem is érdemes élni nélkülük. Ha manapság a szenvedélyekről hallunk, akkor mindenkinek a betegség, a függőség jut eszébe. Holott, ha kordában tudjuk tartani a bennünk lángoló szenvedélyt, teljesebbé teszi mindennapjainkat. Összeállításunkban csupa pozitív példát mutatunk meg önöknek – lapunk pszichoanalitikus szakértője, dr. Bokor László megjegyzéseivel. További írások: Alkohol – másképp: Kovács Ákos » A játékos: Ferenczy Balázs » Zsolt: barlangász, siklóernyős, horgász, motoros » Az összeállítást készítették: Bus István, Wlcsek Anna |
Amikor hosszú idő után kiállok a színpadra, vegyes érzések kavarognak bennem. Egyrészt talán jobban izgulok (attól félek, elfelejtettem játszani?), másrészt felszabadít a tudat, hogy végre emberek ülnek a nézőtéren, és kiszakadhat belőlem minden, amit mondani akarok. Hogy ők is érezzék azt, amit én, bennük is érzelmek szabaduljanak fel a játékom hatására! Hogy hazafelé erről beszélgessenek, otthon elővegyék azt a könyvet, amelyet eljátszottunk! Ezt a játékot azonban csak úgy tudom előcsalogatni magamból, ha beleélem magam a szerepembe, és megpróbálok azonosulni vele. Ehhez kell egyfajta szenvedély. Adni magamból valamit, ami célba ér a közönségnél, és viszontlátom a szemükben, ha lepillantok a színpadról.
Az Anna Karenina is intenzíven hatott rám. A nehezebb szerepeknél eleve úgy ébredek, sőt, néha úgy fekszem le, hogy teljesen Annára hangolódom. Annyira beleélem magam, hogy az előadás alatt a lelkem teljesen meztelenre csupaszodik. Nem maradnak titkaim, mindent kiadok magamból. Előadás után pedig szemérmessé válok, és az leszek, aki egyébként a hétköznapi életben vagyok.
Hogy milyen vagyok? Lobbanékony és szenvedélyes, néha teljesen letargikus, néha pedig euforikus hangulatú. Nagy hatással van rám a férjem, Nyári Oszkár temperamentuma. Ő csalogatta elő belőlem azt az énemet, aki indulatos és (néha) nagy hangú, harcos jellem. Neki köszönhetem egyébként azt is, hogy felvettek a főiskolára. Egyszerűen csak azt mondta nekem: érezzem jól magam a színpadon! És felvettek.
 |
“Szilvia gyönyörűen elmondja, mi mindent jelent neki a színpad – érthető is a munka iránt érzett szenvedélye. Nemcsak arról van szó, hogy megmutassa magát, hanem, hogy eljuttasson üzeneteket az embereknek. Ebbe rengeteg munkát tesz bele. Aki ennyit tud dolgozni, arra nem mondhatjuk, hogy patológiás, kóros eset lenne. A munkamánia onnantól jelent gondot, ha valaki már annyit dolgozik, hogy attól nem boldog. Általában az emberek nem azért billennek meg lelkileg, mert túl sokat dolgoznak. Nagyon sokszor éppen akkor történik meg a probléma, amikor szabadságra mennek.”
A témáról bővebben a Nők Lapja január 4-én megjelenő 1-es számában olvashatsz!
