Igen!
Goth Viktória (36), értékesítési vezető
Sokáig elleneztem a turkálókból való vásárlást, mígnem egyszer kíváncsiságból betértem egybe. Egy művelődési ház rendezett vásárt, és az addigi előítéleteim fénysebességgel foszlottak semmivé. Amikor megláttam, hogy a ruhák gyönyörűen kivasalva, vállfára téve várták a vevőket, nem éreztem azt, hogy mások által levetett holmik között matatok. Az árak pedig annyira kedvezőek voltak, hogy képtelen voltam ellenállni. Azóta rendszeresen járok turkálókba. Külön öröm, hogy mindenből egyetlen darab van, és így még csak véletlenül sem kell attól tartanom, hogy szembe jön velem ugyanaz a felső vagy nadrág.
Amikor egy csodaszép, sötétkék, selyemszalaggal eldolgozott, béleletlen Gerry Weber zakóra bukkantam, nem akartam hinni a szememnek. Hát még akkor, amikor megláttam, hogy ezért a gyönyörűségért összesen ötezer forintot kérnek. Rengeteg márkás holmit találtam már fillérekért. Különösen akkor képedtem el, amikor a kisfiamnak vehettem olyan élvonalbeli márkás, jó minőségű holmikat, amelyekért az új ruhák árának a töredékét kellett kifizetnem. Sokkal szívesebben vásárolok neki ilyen ruhákat, mint a piacokon vagy kínai boltokban kapható, mindenki által ismert és gyakran kétes minőségű öltözéket. Már csak azért is, mert legtöbbször nemhogy újszerű állapotban van, amit találok, hanem még a bolti címke is rajta fityeg.
Nem!
Kiss Zsuzsanna (25), marketing- és PR munkatárs
Nem vagyok megrögzött ellensége a használt ruhákat árusító boltoknak, de eddig még soha nem éreztem szükségét annak, hogy bármelyikbe bemenjek. Noha többször is megesett, hogy amikor megdicsértem egyik-másik kolléganőm felsőjét vagy szoknyáját, kiderült, turkálóban találta. Bár szeretem
a csinos és nőies holmikat, nem akarok hetente venni magamnak valamit. Az alapruhatáramat szoktam bővíteni olyankor, amikor pontosan tudom, milyen darabbal akarom frissíteni azt. Nem az a célom, hogy millió ruha sorakozzon a szekrényemben, hanem hogy klasszikus szabású és kényelmes darabjaim legyenek. És ami ennél is fontosabb, csak olyasmit veszek meg, ami illik a stílusomhoz.
Szeretek célirányosan vásárolni, így eszembe sem jut turkálókban órákat, napokat eltöltve keresgélni. Inkább bemegyek abba a két-három butikba, ahol biztosan megtalálom a számomra legmegfelelőbb darabot. Talán az a legnagyobb bajom a turkálókkal, hogy aki onnan öltözködik, annak mindig lesben kell állnia. Nekem ehhez nincs sem időm, sem türelmem. Aki rendszeresen jár ilyen helyre, nyilván rengeteg elsőrangú ruhára bukkanhat, de egészen biztosan akadnak rongyos és pecsétes holmik is. A normális üzletekben erre nemigen van példa, és vadonatúj kollekcióból választhatom ki a legjobban megfelelő holmit. Az is sokat számít, hogy amikor rálelek arra, amit kerestem, nem kell amiatt aggódnom, van-e az én méretemben vagy sem.
Teljes cikkünket a Nők Lapja Évszakok december-januári számában olvashatja el.
