„Csak akkor számít a korod, ha sajt vagy” – mondta a 83 éves korában elhunyt Luis Buñuel filmrendező. Persze, ő könnyen beszélt: egy hosszú, sikeres és alkotómunkával töltött életpályát tudhatott maga mögött. Ő akkor sok mindent el sem tudott képzelni, ami később jött: a felgyorsult információáramlás, a szinte követhetetlen sebességgel megjelenő technikai újítások csak ezután robbantak be. És megjelentek azok a tartalomszolgáltatók, akik az idősebb korosztály képviselőiként mutatják meg a fiatalabb influenszer-kollégáikhoz hasonló tökéletes életüket.
Kigyúrt fitnesznagyik és nagypapák, az unokáikkal gördeszkázó és lovagló, majd hazaérve süteménycsodákat varázsoló nagyszülők, divatikonokként tündöklő idős hölgyek. Az aktív és egészséges élet persze minden életkorban fontos, de egyre többen fogalmazzák meg az idősebb generáció tagjai közül, hogy nyomasztja őket a társadalom felől érkező elvárások sora. Mintha mindenki jobban tudná, hogyan kell és illik megöregedni.
Miért kell mindig valamilyennek lenni?
A témával kapcsolatban nem is olyan könnyű egy érintettet megszólítani, ezzel ugyanis rögtön kijelentjük, hogy ő már abban a korban van, amikor ez kérdés lehet. Már ez is azt mutatja, hogy nem kezeljük ügyesen az évek múlását.
Szerencsére a 68 éves Mari szívesen beszélgetett velünk erről. Bár használja a közösségi médiát, de nincs jelen minden csatornán. Többek között azért sem, mert nem ér rá: bár nyugdíjba ment, de dolgozik, igyekszik időt tölteni a családjával és a barátaival és sportol is. Saját bevallása szerint leginkább azon érzi az idő múlását, hogy hamarabb elfárad, de ez nem akadályozza abban, hogy másnap ugyanott folytasson mindent, ahol abbahagyta.
„Én a saját elvárásaimnak igyekszem megfelelni, az is épp elég – mondja Mari. – De érdekes megfigyelni, milyen úgynevezett személyre szabott hirdetéseket dob fel nekem a közösségi média. Rengeteg videó jelenik meg a képernyőmön arról, hogyan edzenek idősek. A leggyakoribb termékek, amelyekbe kéretlenül belefutok, a fogpótlás és a hallókészülék. És nagyon sokszor kapok társkereső hirdetéseket is: »Ismerkedjen özvegy férfiakkal!«
Úgy tűnik, az a kép él a korosztályomról a társadalomban, hogy folyamatos egészségmegtartó kezelésekre van szüksége és magányos.
Valószínűleg van is ebben igazság, de attól még sztereotípia; az ember bekerül egy skatulyába, és aztán jönnek a nagy csodálkozások: »Nahát, te ennyi idős vagy? Pedig nem úgy nézel ki!«”
A külsőségekkel kapcsolatos berögzülések mellett az idős korhoz számos más elvárás is kötődik. Aki elért egy bizonyos kort, annak már illik műveltnek és bölcsnek lennie, és a felhalmozódott rengeteg tudást kötelessége átadni a fiatalabb generációknak. Egy huszonévestől soha senki nem kérdezi meg, hogy szerinte mi a hosszú élet titka és mi az élet értelme.
A 70. életévüket betöltöttek egészen biztos, hogy találkoztak már ezekkel a kérdésekkel, holott egyáltalán nem elvárható, hogy ezekre választ tudjon adni bárki is.
„Ha van bármi, amire az időskori bölcsesség jó lehet – mondja Mari –, szerintem az, hogy átlássunk sok mindenen, ami nem igazi vagy felszínes, észrevegyük és megbecsüljük a valódi értékeket. Az élet például hatalmas érték már önmagában is: ezt nem árt tudatosítani, és akkor az ember hálás lehet a legapróbb dolgokért is. Ehhez biztos, hogy kell élettapasztalat, sok élmény és veszteség is.”
Rengeteg időnk lett!
Ahogy fejlődik a világ, az emberek átlagéletkora folyamatosan növekszik, és ezzel az az idő is, amit aktívan töltenek. A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint csak az elmúlt 25 évben öt évvel emelkedett az öregségi nyugdíjat és az egyéb öregségi jellegű ellátásokat igénybe vevők átlagéletkora.
Sokan nyugdíj mellett is dolgoznak, részben azért, mert másképpen nem tudnának megélni, részben pedig azért, hogy hasznosan tölthessék a rendelkezésükre álló időt. Az ugyanis meglepően sok van: szerencsés esetben a nyugdíjba vonulás után is még évtizedekre tervezhetünk. Ezzel párhuzamosan a társadalmi nézőpont is változik azt illetően, kit tekintenek az emberek öregnek.
Annak idején Tina Turnert az 50-es évei elején már mindenki rocknagyiként emlegette. Ma az ugyanannyi idős Jennifer Lopezzel kapcsolatban eszünkbe sem jutna ilyesmi.
Sőt, most már az sem annyira meglepő, ha valaki olyankor kezd új karrierbe, mikor idősebb lesz, míg néhány évtizeddel ezelőtt ez még biztosan megütközést keltett volna.
Ez utóbbira akadnak egészen szokatlan példák is. Közéjük tartozik Iris Apfel, aki nemrég, 102 éves korában hunyt el, egy sikeres modellkarrier csúcsán – ami 2019-ben, 97 éves korában indult. Ekkor szerződött le az IMG ügynökséggel, miután egyre több megkeresést kapott. Instagram oldalán 3 millió követője volt.
Ő a szó minden értelmében influenszer volt már azelőtt, hogy egyáltalán létezett volna ez a kifejezés: férjével, Carl Apfellel textilipari vállalkozást vezettek, és Iris itt dolgozott designerként. Különleges divatérzéke, átütő személyisége és feltűnő külseje hamar divatikonná tette. Jó érzékkel ült fel a közösségi média felcsapó hullámára, és ez elképzelhetetlenül népszerűvé tette azok körében is, akik korábban még sosem hallottak róla.
De nem kell feltétlenül Iris Apfelnek vagy, hogy magyar példát hozzunk, Pataki Áginak lenni ahhoz, hogy valaki szépkorúként is vonzónak és életerősnek tűnjön mások szemében: tényszerűen lassabban öregszünk, mint a szüleink és a nagyszüleink.
„Az előttem, előttünk lévő generációnak sokkal nehezebb élete volt, mint nekünk valaha is – mondja Mari. – Végigélték a 20. század nagy részét, sok mindenhez nem juthattak hozzá, sok nehézséget kellett megoldaniuk, hogy kiegyensúlyozott életet épíhessenek fel maguknak, sokszor a semmiből. Ez nyomot hagy az ember lelkében, de a testén és az egészségi állapotán is. Ráadásul,
ha valaki a túlélésért küzd, a legkevésbé sem az érdekli, hogy mennyire ereszkedett meg a karja, vagy hogy milyennek látják őt mások.
Mi már éppen az ő küzdelmeiknek és talpraesettségüknek köszönhetően sokkal nyugodtabb körülmények között öregedhetünk meg, és több időnk, energiánk, figyelmünk jut arra, hogyan éljünk.”
Ahogy az aktív időskor trenddé válik, a tettre kész szépkorúak pedig követendő példákká, egyre erősödik a jelenség másik oldala is: a szégyen azokban, akik nem ilyenek. Szaporodnak a mémek olyan feliratokkal, mint „Ő 90 évesen maratont fut, neked mi a mentséged?”
A nem-elég-jól-öregedés felzárkózott azokhoz az elvárásokhoz, amelyek miatt szoronghatunk. És ez már a fiatalabb korosztályt is érinti. A középkorúak azt látják, hogy pillanatnyilag „szuperszülőnek” és „szupermunkaerőnek” kell lenniük, de már ideje elkezdeni felkészülni arra is, hogyan lesznek hamarosan „szuperöregek.”
Influenszerkedés, mint bevételkiegészítés
A jelenséget érdemes a másik oldalról is megvizsgálni: miért lehet jó, ha valaki szépkorú közösségi tartalomszolgáltatóként jelenik meg a nyilvánosság előtt? Bizonyára van annak oka, hogy egyre többen vágnak bele ilyesmibe. Az idősekkel kapcsolatos legelterjedtebb sztereotípiák egyike, hogy kifog rajtuk a modern technika, nem értik és nem tudják használni az online kommunikációs csatornákat. Az Instagramon és TikTokon hódító szépkorúak növekvő száma azt mutatja, hogy ez egyáltalán nem törvényszerű.
Az okostelefonoknak éppen az az előnyük, hogy felhasználóbarátak, bárki számára könnyen kezelhetők. A „bárki” pedig lehet akár egy 70 feletti felhasználó is, és ha ő úgy érzi, hogy van mondanivalója mások számára, akkor azt ugyanúgy megoszthatja egy online platformon, mint egy 15 éves.
Ha így nézzük, ezek a csatornák sokat tesznek a társadalmi egyenlőségért, vagy legalábbis megteremtik rá a lehetőséget a maguk keretein belül. Aki ezzel élni tud, képes követni a trendeket, és azoknak megfelelő tartalmat előállítani, az figyelmet fog kapni, életkortól függetlenül.
A közösségi média egyes területei mintha kizárólag a fiatalabbak terepei lennének. Mégis, az utóbbi időben a nagyobb márkák és a marketingszakemberek felfedezték, hogy a sokszínűbb közönség elérésének komoly értéke van, és mivel a jóléti társadalmak egyre inkább elöregszenek, érdemes kapcsolatot keresni idősebb influenszerekkel is. Ez a tendencia nemcsak új utakat nyithat meg a reklámszakmában, de az idősebb felnőttek számára is lehetőséget kínál arra, hogy bevételt szerezzenek digitális tartalomgyártással.
Ráadásul a közösségi médiában való aktív jelenlétük révén a szépkorú tartalomkészítők láthatóvá tesznek egy olyan korcsoportot, amely kevésbé szerepel a nyilvánosság előtt. Ez érzékenyítheti a fiatalabb nemzedékek képviselőit, nyitottabbá teheti őket, és akár egy generációk közötti párbeszédet is elindíthat.
Bár egyre több márka érez rá az idősebb tartalomkészítőkkel való együttműködés értékére, az úgynevezett ageizmus, azaz az életkor alapján való megítélés még mindig meghatározó az üzleti világban is. Egy-egy pozitív példát láthatunk, mikor egy nagyobb cég szépkorú influenszerrel köt szerződést, de ez még mindig csak színfolt volt a marketingpalettán, és nem vált trenddé.
Egy biztos: a Föld népességének globális elöregedésével kulcsfontosságúvá vált, hogy az idősebb korosztály is megszólítható legyen.
Az idősebb influenszerek hatása folyamatosan növekszik a közösségi médiában. Hogy ki a célközönségük, az még kérdés. Talán nem a saját korosztályuk a legnyitottabb az általuk készített tartalmakra, hanem az egy-két generációval fiatalabbak: ők kevésbé érzik személyesen érintettnek magukat, de kíváncsiságot, esetleg elismerést ébreszthet bennük, amit látnak.