Utálok Bridget Jones lenni!

Utálok Bridget Jones lenni …

Kedves Soma!

Már évek óta csodálom és irigylem az erőd, az energiád, és azt, amennyire tudod irányítani az életed. Igen, korábbi cikkekben is írtad, hogy fontos az önismeret, nem állítom, hogy én 100%-ban ismerem magam, de úgy érzem, tudom, mit akarok. Szeretném a segítséged, tanácsod kérni, hogy mégis hogyan, és szerinted hol tudok társra találni?!

Lassan 29 éves leszek, és még egy értékelhető kapcsolatom nem volt. Eddigi próbálkozásaimban, akik nekem tetszettek, azoknak én nem. Akik pedig az elején szimpatikusak voltak, és úgy gondoltam, a szerelem majd az ismerkedés során kialakul… szóval, ezekből a kapcsolatokból mindig csalódással távoztam.

Nem szeretném mártírként feltüntetni magam, de hogy lehet az, hogy egy pasi egyszer csak “elfelejt” jönni, vagy egy másik fél éve szervez közös programokat, virágot hoz, udvarol, s végül fel sem merül benne, hogy szilveszterezni együtt szoktak az emberek, ha fontosak egymásnak…

Eddig azt hittem, nem megfelelően választok, de valójában én választok? Nem csak ők keverednek valahogy az utamba? És vajon én hogyan tehetném tudatosabbá, irányíthatóbbá ezt az ismerkedés-projektet?

Sok mindent próbáltam, igazán, de mivel nem egy “pasik álma alkattal” rendelkezem, gyakran gátlásos vagyok – nem tudom hirdetni, hogy nő vagyok.
Próbáltam ismerkedni baráti társaságban, szórakozóhelyen, régi ismerősnél (akiről úgy gondoltam, magányos, tehát talán így észre tud venni), az interneten, de az eredmény inkább elkeserített, mint bátorított.

Mondd, miért van az, hogy az üresfejű és gyakran ízléstelen lányok válogathatnak a férfiak közt, míg engem figyelemre sem méltatnak? Vajon aki
25 éves koráig nem találja meg az igazit, utána már csak a “futottak még” zsákból válogathat?

Utálok Bridget Jones lenni – kérlek, segíts, hogy más legyek! Köszönöm, hogy elolvastál! Várom a tanácsod!

Hajnalka






Kedves Hajnalka!

Ne ess kétségbe, nincs olyan törvény vagy törvényszerűség, hogy aki 25 éves koráig nem találja meg az igazit, akkor annak már csak a “maradék” jut. Ez hülyeség. Úgyhogy ezen ne is görcsölj, ez nem lehet szempont. Én jelenleg azt látom, hogy amivel most igazán foglalkoznod kell – vagy érdemes -, az nem a párkeresés, hanem önmagad elfogadása és a női energiád felhozása. Azt írod: “mivel nem egy pasik álma alkattal rendelkezem, gyakran gátlásos vagyok“.
Menj ki az utcára, nézzél szét, és nézd meg, hogy hány nőre, férfira, emberre lehet azt mondani, hogy ún. “szabályos szépség”? Ha csak az alapján találnák meg az emberek a párjukat, hogy ki az, aki klasszikus módon is szép és csinos, akkor többnyire mindenki magányos maradna! De hál’Istennek ez nem így van!

Sőt, azt is biztosan tudom, ha két ember megismerte és megszerette egymást, onnantól már nincs igazán jelentősége a testi hibáknak sem, hiszen megszokták egymást, és az egymásban való feloldódáson és az adni-kapni tudáson lesz a hangsúly. A közösen megélt gyönyörön, egységérzeten és biztonságon.
Hosszú távon ez köthet össze két embert, nem pedig a másikkal való reprezentálás lehetősége.

Viszont ahhoz, hogy bevonzzál egy férfit, aki értékel majd téged, ahhoz előbb neked kell megtanulni értékelni magad! Fel kell hozni az önbecsülésed, önbizalmad, és nőiséged! És szerintem – ha olvastál az eddigi leveleim közül – úgyis tudod, mit fogok ajánlani. Már unom magamat ismételni… de akkor most röviden összegezzük a lényeget!

Elég a kesergésből, nyafogásból, hiány-gyártásból! Nem az a feladat most, hogy hogyan cserkéssz be egy pasit, hanem hogy elfogadd és megszeresd magad! Hogy ne egy kiszolgáltatottan várakozó és vágyakozó, éhes és önbizalom-hiányos nő legyél, hanem egy olyan, aki élvezi magát, és magán keresztül az életet! Ha most találkoznál egy férfival, az még nem lehetne érett párkapcsolat. Egy darabig csak arról szólna az együttlétetek, hogy elhidd, hogy tényleg tetszel neki, és tényleg elfogad, és majd ő segít feloldani a gátlásaidat, és táplálni a nőiséged terén az önbizalmat. Persze, fantasztikus, ha egy nő ilyen ajándékot kap az élettől, de erre nem lehet apellálni! Úgy látszik, te ezt nem kívülről jövő segítség által kapod meg, hanem neked magadnak kell megtanulnod fölhozni, és fölépíteni magadban. És meglátod, ez többet fog adni, mint hinnéd! Ezáltal nem csupán magadat adod majd vissza magadnak, de megtanulod, és mélyre bevésed azt is, hogy képes vagy a saját hajód kapitánya lenni!

Hogy önálló vagy, autonóm, erős, és vagy annyira tudatos, hogy képes legyél választani és változtatni! Ez a tudás a későbbiekben az élet minden más területén is ott lesz benned, és segíteni fog. Úgyhogy el kell indulni a cselekvések útján! Meg kell találnod azokat az új tevékenységeket – akár szokássá emelve őket -, amelyek által fejlődsz. Nem érzed magad elég csinosnak? Mihez lenne kedved? Kisebb női csoportban callanetics-re, vagy valami alakformáló tornára járni (legalább heti 3-szor)? És szívesen járnál hastáncra vagy intimtornára is? Emellett még beleférne a heti 1-2 jógaóra? Fontos lenne, hogy lekösd magad, és olyan örömforrásokat találj, amelyek mellett már fel sem tudja dugni a fejét az az érzés, hogy sajnáld magad! (Tudod, az csak lehúz!)

Lehet, hogy itt az idő, hogy elkezdj megélni egy régen dédelgetett álmot! (Mondjuk, régóta szeretnél újra rajzolni, festeni, és elmenni egy rajz- és képzőművészeti csoportba tanulni. Új impulzusok érnek, új örömök, és kihívások.) Kezdj el magadba energiát rakni! Kezdd el magad felemelni! Hogy tudj adni! Hogy ne arról szóljon a kapcsolatotok majd egy jó darabig, hogy az önbizalom-hiányos kislánynak folyamatosan szüksége van a másik visszajelzésére, hanem hogy a harmincéves felnőtt nőben van annyi életöröm, és erő, hogy ő tud adni!

Valójában csak az energiák számítanak. Emberek bevonzzák és taszítják egymást. Felemelik és lehúzzák egymást. Képesek szinergiában együtt lenni (a kettejük energiája megsokszorozódik, 1+1 az nem 2 lesz, hanem 3, vagy 5, vagy 10, vagy 50), de képesek arra is, hogy “megbomlasszák ” a másikat. (Nyilván, ha az illetőben nem elég erős a belső tartóoszlop). Szóval, neked most föl kell húznod az energiaszinted! Gondold végig, hogy mi mindent tehetsz ezért, és érezd meg, hogy a sok lehetőség közül melyik kell neked!

Az előbb csak a fizikai síkra vonatkozóan adtam tippeket, de nyilván lelki síkon is érdemes elindulnod. Feldolgozni és elengedni a szorongásaidat, a múlt negatív élményeit. (Már százszor leírtam, nekem ebben mennyit segített a kineziológia. Lehet, hogy neked más kell.) Mindenesetre van elég feladatod! Kalandra fel! És meglátod, amikor már tényleg úgy érzed, hogy egy önmagát szerető, élettel, erővel, és új élményekkel teli nő vagy, magától fog odalépni hozzád a férfi, aki vágyik majd arra, hogy veled legyen!
Sok-sok erőt, örömöt!

Soma Mamagésa

Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu