Egykor a világ egyik leggazdagabb országa volt, de mára már odalett a gazdagsága, teljesen elherdálnia minden vagyonát.
A 20. század elején Nauru – a Csendes-óceán nyugati részén, Mikronéziában található szigetállam, amely mindössze 13 ezer lakosú – jelentős foszfátkészleteket fedezett fel, amelyek kitermelése hatalmas bevételeket hozott az országnak. 1900-ban fedezte fel Albert Ellis aranyásó a hatalmas foszfátkészletet, és hat évvel később a Tixoo Foszfát Társaság már el is kezdte a készletek kiaknázását. Eleinte a németek, britek és ausztrálok húztak mérhetetlen hasznot a szigetország természeti kincseiből, míg maguk a nauruiak nem kaptak semmit. 1968-ban azonban független állammá vált Nauru, ekkor került a helyiek kezébe a foszfátipar. Ettől kezdve a nauruiak boldogan, sőt nagy gazdagságban éltek, brutális vagyonra tettek szerint. A foszfátbányászatból származó jövedelmek lehetővé tették a lakosok számára a luxuséletmódot, például több gépjármű és több ingatlan birtoklását és külföldi befektetéseket. A legtöbb helyinek dolgoznia sem kellett, a külföldről beáramló pénzből éltek.
Az 1990-es évek elejéig Nauru rendelkezett a legmagasabb egy főre jutó GDP-vel, és bár ez sokak számára meglepő, még meglepőbb, hogy az ország hirtelen elvesztette minden gazdagságát.
6 fotó
Az 1990-es évekre azonban a foszfátkészletek kimerültek, ami gazdasági összeomláshoz vezetett. A foszfátbányászat miatt pedig súlyos árat fizetett Nauru: a sziget termőföldjeinek több mint 70 százaléka használhatatlanná vált. Nauru a csőd szélére került: az ország szegényedni kezdett, és nem sok időbe telt el, mire a leggazdagabb országból a legszegényebbé vált. Mindemellett a lakosság jelentős része egészségügyi problémákkal kezdett küzdeni, mint például elhízással. A helyiek több mint 71 százalékának súlyproblémái vannak, a férfiak esetében ez az arány 91 százalék.
Nauru az utóbbi időben ugyan próbálkozott alternatív bevételi forrásokkal, mint például adóparadicsomként való működéssel és turizmusfejlesztéssel, de ezek a próbálkozások egyáltalán nem hoztak jelentős sikert. Évente kevesebb mint 270 turistát érkezik csak hozzájuk.
A kutatók már arról beszélnek, hogy a sziget annyira élhetetlenné vált, hogy a lakosokat érdemesebb lenni egy másik szigetre költöztetni.
(via)
Kiemelt fotó: Gallo Images/Orbital Horizon/Copernicus Sentinel Data 2024
