A héten mutatták be Gáspár Bea ötödik szakácskönyvét, stílusosan a Nemzetközi Roma Napra időzítve. A dátum nem véletlen: Gáspár Győző felesége büszke a kultúrájukra, és a könyvben is a hagyományos roma ételeket hozta el az olvasóknak.
„Ez a könyv a cigány lélek, a család előtt tiszteleg, az összetartozást hirdeti. A roma kultúrában fontos szerepe van a gasztronómiának, a főzésnek, a közös étkezéseknek. A romák nem csak összedobnak egy levest, hanem a lelküket is belefőzik. A fazékban ott rotyog a történetük, a kirekesztés, a megbélyegzés, de a közös örömünnepek, lakodalmak is” – mondta el a Borsnak. Bár korábbi köteteiben is fel-felbukkant a cigány konyha néhány receptje, ennyire specifikusan még sosem írt a kultúrájuk gasztronómiájáról.
Apropó kultúra, Gáspár Bea elárulta, hogy kiskorában egyébként fogalma sem volt arról, hogy cigány származású. Hiába hallotta, hogy a szülei magyarul és cigányul is beszélnek otthon, azt hitte, ez minden családban így van. Hat-hét éves volt, amikor rájött, hogy nem.
Az iskolában előttem ült Gáspár Győző, és előtte egy fiú, aki egyszer csak odaszólt: »ugye Balla Beáta nem cigány?«, mire én: »mit tudom én, megkérdezem otthon…«. Este aztán rá is kérdeztem: »Anya, ugye nem vagyok cigány?«, mire ő közölte, hogy hát bizony de, és ez olyasmi, ami nem is fog megváltozni!
Persze azóta már sok víz lefolyt a Dunán, Bea pedig nem szégyelli a gyökereit. „A hazai közéletet nézve pedig elég csak megnézni az előadóművészeket, különösen a zenészeket: az élvonalban romák szerepelnek, ami nagy büszkeséggel tölt el. Mára a cigány származás nem stigma, hanem büszkeség” – mondta.
