Szinglik után dinkik

A szingliket leginkább olyan ismérvekhez szoktuk kapcsolni, mint trendi, sikeres, az életet habzsolni akaró és tudó húszas vagy harmincas, aki látszólag nagyszerűen boldogul egyedül is. De vannak kevésbé nagyvilági és nagyon kapcsolatra vágyakozó szinglik, és a férfiakat gyakran váltogató, legbelül mégis nagyon magányos szinglik is. Most képzeljük el, hogy az egykor céltudatos, önálló és határozott szingli egyszer csak férjhez megy hasonlóan karakán, magabiztos és sikeres párjához. Feladja függetlenségét, gyereket szülni viszont (egyelőre) esze ágában sincs.


Dupla bevétel, nulla gyerek

A dinkik (Double Income No Kids) a nagy bébibumm idején születtek, amikor is az akkori fiatalok – vagyis a szüleink – nem sokat hezitáltak azon a házasságkötés után, hogy jöjjön-e a gyerek vagy sem. Az ovikba többnyire huszonéves anyukák szaladgáltak a csemetékért, egy egyedülálló harmincas nő – akinek még kilátásban sem volt a vőlegényjelölt – már vénlánynak számított.





„Én is voltam szingli másfél éven át – meséli a szép, szőke Rita, aki negyedik éve él gyermektelen házasságban és a legnagyobb boldogságban. – De az igazság az, hogy se időm, se energiám nem lett volna egy kapcsolatra. Akkor léptettek elő a cégnél, ami 26 évesen nagy szónak számított. Mindig nagyon céltudatos voltam, piacképes diplomát szereztem, nagy hangsúlyt fektettem a nyelvtanulásra. A férjemet egy üzleti vacsorán ismertem meg, és emlékszem, olyan hajtás volt, hogy több mint egy hétbe telt, mire képesek voltunk randevú időpontot egyeztetni. Onnantól viszont minden szabadidőnket együtt töltöttük. Fél év múlva eladtam a garzonomat, ő meg a külvárosi paneljét, és vettünk egy pofás kis lakást a belvárosban. Az esküvőnk szolid volt, csak a család volt jelen, a barátoknak külön helyen külön bulit csaptunk. Azóta is folyamatosan ezer fokon égünk. A férjem sokat utazik, én pedig a sok munka és a nyelvtanulás mellett igyekszem minél több időt szakítani



önmagamra. Anyukám egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy felhozza az unokatémát, de tudom, hogy egy kisgyerekkel ennek a tempónak a negyede sem menne. Mielőtt családot alapítunk, szeretnénk még utazgatni, szórakozni és persze minél több élményt és pénzt félretenni a családos évekre. A barátaink közül sokan hasonlóan élnek, vagy teljesen egyedül. Mindenesetre le a kalappal minden anyuka előtt, akinek a karrierjéből maradt valami. Engem riasztanak a halálosan fáradt és nyűgös, elhanyagolt kisgyerekes nők. Persze nálam is eljön majd az ideje a gyerekvállalásnak, de egyelőre nem vonz ez az életforma .”

Hazai helyzet

Magyarországon becslések szerint körülbelül 250 ezer 25-35 év közötti pár nevezhető dinkinek, bár köztük bizonyára akadnak olyanok is, akiknél szándékaik ellenére nem érkezik meg a gyermekáldás. A magyar fiatal párok életmódja kevésbé felszabadult, sokkal racionálisabb és anyagiasabb, mint nyugat-európai társaiké – derült ki a Millward Brown piackutató cég 18 országra kiterjedő tavalyi felméréséből, mely szerint a közép és kelet-európai országokban történelmi és anyagi okok miatt sokkal lassabb a családmodell átalakulása. Nálunk ugyanis a gyermekvállalás kitolódását még mindig inkább az anyagi kényszer indokolja. A saját otthon megteremtése hosszú évekbe telhet, sőt, a legtöbb pár szerint szülői segítség nélkül nem is menne. Ezzel szemben a Nyugat-Európában élő dinkik sokkal lazábbak, és legszívesebben semmit nem csinálnak, ami a szabadságukat veszélyeztetheti. Ezért harmincöt éves korukig egyáltalán nem gondolnak a gyermekáldásra.

Dinki = tudom, mit akarok

Rita tipikus dinki. Szingli énjéhez hasonlóan törekszik az anyagi függetlenségre, ám a stabil érzelmi élet már ugyanúgy hozzátartozik az életéhez, mint a fényes karrier. Így hát feladva függetlenségét, összeköltözik hasonló kvalitású kedvesével, ám ezt korántsem abból az apropóból teszi, hogy mihamarább anyává váljon.

Hogy mi tartja távol a dinkiket attól, hogy családdá váljanak? A válasz egyszerű: nem szeretnének lemondani addigi életstílusukról, viszont szeretnék függetlenségük egy darabját megőrizni. Kötöttségben így sem szenved hiányt az életük: határidők, zsúfolt időbeosztás, az önmagukra szánt időhöz való ragaszkodás. Itthon a dinkik hétköznapjai kemény munkával telnek, melyet hétvégén a jól megérdemelt kikapcsolódás követ.

Folyamatosan képzik magukat, gazdagítják tudásukat, hiszen pontosan tudják, hogy csak így maradhat versenyképes a tudásuk. Ragaszkodnak vágyaikhoz, amelyek jó alak, divatos ruhák, jó munkahely és kellemes utazások képében jelennek meg. A dinkiként élő nőket nem vonzza a kisgyerekes anyák életformája, vagyis az, hogy megosszák magukat a gyerek, a háztartás és a karrierjük között. Ami pedig – egyelőre – kifejezetten taszítja őket, az önmaguk feladása. Ezért későbbi időpontra száműzik a gyerekvállalást, hiszen tisztában vannak vele, hogy onnantól életstílusuk alakulását az új családtag szabná meg. Majd jöhet, ha már tényleg mindent meg tudnak adni neki… Egyszer annak is eljön az ideje…