Miután befejeztem az Álmomban már láttalak című filmemet, úgy éreztem, most valami drámaibb történetre, összetettebb szerepre vágyom. Nem mintha nem vállaltam volna már korábban is hasonló szerepeket. Ha megnézi a filmjeim listáját, láthatja, hogy a könnyű darabokat általában fajsúlyosabb, sötétebb alkotások követik, majd megint valami vidámabb dolog következik és így tovább. Természetesen a romantikus komédiák és a népszerűbb mozidarabok nagyobb publicitást kapnak, de nincs ezzel semmi baj, én ezt is, azt is nagyon szeretem.
Azt mindannyian tudjuk, hogy milyen nagy hatással van a fiatal lányokra, arról azonban keveset hallani, hogy azok a színészóriások, akikkel együtt dolgozott, nevezetesen Robert Redford, Morgan Freeman és Jane Fonda, hogyan hatottak önre.
Arra nincs is jó szó, hogy mit éreztem a velük való munka során. Már a puszta tény, hogy egy filmben játszhattam ezekkel a minden tekintetben legendás művészekkel, óriási megtiszteltetés volt számomra. Nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mit is jelentett a közös munka, egy színész számára azonban mindenképpen lenyűgöző, ha olyanokkal találkozik, akik évtizedek óta a csúcson vannak, és bár rengeteg erőfeszítés rejlik a teljesítményük mögött, kifelé természetesnek tűnik, amit csinálnak. Ilyenkor csak abban reménykedhetem, hogy egy nap majd nekem is sikerül.
Mi fogta meg a forgatókönyvben?
Az Egy befejezetlen élet története elsősorban a megbocsátásról szól, arról, hogy hogyan tudunk magunknak és másoknak is megbocsátani. Mennyire igaz ez az ön életére?
A filmünkben egy megvadult medve jelképezi a múltnak azokat a traumáit, amelyeket minden ember cipel, és amelyekkel mindenkinek magának kell megbirkóznia. Mindenkinek az életében van egy ilyen medve, mindenkinek tovább kell lépnie a múlt dolgain, túl kell élni árulásokat és tragédiákat, s meg kell birkózni a felgyülemlett keserűséggel és haraggal. Ez alól senki sem kivétel, én éppúgy nem, mint a többi szereplő.
Ami a kiszolgáltatottságot illeti, talán a médiával szemben éreztem hasonlót. Hosszú ideje vagyok már a pályán, s ez idő alatt arra jöttem rá, hogy színésznőként a jó vagy rossz tapasztalat ugyanúgy hasznos lehet, azáltal leszel ugyanis jobb színész, hogy mindezeket beépíted a szerepeidbe
Milyen érzés volt egy olyan ikonnal együtt dolgozni, mint Robert Redford? Kislány korában kikért rajongott?
Hihetetlen élmény volt. Tudja, anyám számára Robert Redford volt az abszolút csúcs, s most együtt dolgozhattam azzal a férfival, akit anyám egész életében istenített. Hogy én kikre néztem fel? Lássuk csak a nyolcvanas években keményvonalas Madonna-rajongó voltam, aztán, ahogy teltek az évek, a példaképeim is változtak. Nagyra tartom és nagyon tisztelem például Jodie Fostert
A teljes cikk a 10. heti, március 8-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.