Út a csúcsra
Huszonnégy éves koromban állást váltottam, és egy logisztikai cégnél helyezkedtem el. Én lettem az arany tojást tojó tyúk: napi 16 órát dolgoztam, ámde körberepültem a Földet. Huszonhat éves koromra elértem a nettó félmilliós álomfizetést!
Az elkövetkező öt évben több tételt is kipipálhattam: férjhez mentem a cég egyik ambíciózus igazgatóhelyetteséhez (házasságunk a munkaalkoholizmusra és a versenyre épült), szép házat vettünk Budapest egyik legmenőbb részén, nyaralót Horvátországban, és két hatalmas autót. Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor a Mercedes szalonban készpénzben leperkáltam a kocsi árának felét Úgy néztek rám, mint egy istennőre. Pár hónappal később vettem még egy autót. Csak úgy. Mert tetszett.
Az apám ekkortájt nősült újra. Tizenhat éves voltam, amikor elváltak a szüleim, keserűséget okozva mindenkinek. Az esküvőn ötlött fel bennem először, hogy valami csúnyán félrecsúszott az életemben. Én fuvaroztam az ifjú párt az anyakönyvvezetőhöz az új autómon, és közben azt szajkózta bennem a kisördög, hogy többet keresek, mint az apám, hogy nekem már mindenem megvan. Mégsem voltam boldog. Igaz, igyekeztem félresöpörni ezt az érzést. Akkor és ott ez nem is volt nehéz: mesterfodrász, sminkes, márkás ruhák Soha nem léptem ki a kapun slamposan. Ötször impozánsabb volt a megjelenésem, mint a korombeli menyasszonynak.
Teljes cikkünket a Nők Lapja Évszakok áprilisi számában találja.