Félelem nélkül élni és meghalni

Részletes program
• 16.00 Áldás gyerekeknek
• 17.00–19.00 Tanítás
• 19.30–20.30 Kérdések és válaszok
• 20.30–21.30 Menedékvétel, meditáció
• 22.00 Áldás

Ole és Hannah harmadik himalájai útjuk során találkoztak 16. Gyalwa Karmapával – a Karmapa a tibeti buddhizmus tudatosan újraszületett tanítója -, aki nagy hatással volt életükre. Megtapasztalták, hogy mindenki legbelső lényegétől elválaszthatatlan az öröm, a félelem nélküliség és az erőteljes cselekvő szeretet, amely abból a felismerésből fakad, hogy minden boldogság forrása maga a tudat időtlen tiszta fénye, nem pedig az átmeneti, múlandó dolgok. Megtalálták mindazt, amit egész addigi életükben kerestek, és Karmapa első nyugati tanítványai lettek. Néhány nappal az első találkozás után ajándékot kaptak Karmapától: egy piciny csomagot, amely ereklyéket rejtett: az összes Karmapa inkarnációtól egy-egy hajszálat.

Három év tanulás és meditáció után „egy nap, amikor kedvező jelek mutatkoztak, Karmapa magához hívatott, és szerencsét hozó ajándékokat adott. Azt mondta, hogy most, mint az első nyugatiak, megkapjuk áldását európai cetrumok elindítására. Megígérte, hogy mindenben segítségünkre lesz, továbbá kijelentette, az áldása állandóan elkísér. Így terelt minket arra az útra, ami életfeladatunkká vált.”

A mai napig ötszáz centrum és meditációs csoport jött létre, amelyek működése a barátságon és az idealizmuson alapszik. Ole nem csak elkísérte Karmapát és más Karma-Kagyü tanítókat Európában tett körútjaikon, hanem meditációkat vezet és előadásokat tart. A pár sok időt töltött a Himalájában, és olyan mélyreható meditációs eszközök átadásában részesültek, mint például a tudatos halál – phova (amely a halál folyamatát önfelszabadító örömmé alakítja).

Az 1980-as évek végén Künzig Samar Rinpocse, aki Karmapa után a legmagasabb tanítója a Karma-Kagyü vonalnak, Olét hivatalosan “buddhista mesternek”, azaz a lámának titulálta.

„A szenvedés gyökerének kivágására Buddha azt tanácsolja, hogy arra összpontosítsunk, ami a születésen és halálon túl van, ami soha nem keletkezett, és soha nem tűnik el. Nem a képekre mutat rá, hanem magára a tükörre, az óceánra a hullámok alatt. Feltételekhez kötött tapasztalat vagy külső helyzet soha nem ad igazi elégedettséget. Csak a tudat nyitott, tiszta és határtalan fénye teljesen gyönyörteli és abszolút. Buddha tanításai, akár az életről szólnak, akár az újraszületésről vagy a köztes állapotról, mind ennek a bizonyosságnak a megosztását célozzák.”