Egyre gyakrabban hallhatjuk Magyarországon is a kabócák jól ismert, jellegzetes hangját, holott korábban ez jóval nagyobb ritkaságnak számított. De tényleg megnőtt a számuk? Vagy csak valamiért jobban észrevesszük a létezésüket és mindez érzéki csalódás?
Az időjárás változásának köszönhető, hogy a kabócák száma, előfordulása megszaporodott. Az egyre enyhébb telek, hosszabb nyarak és melegebb, illetve nedvesebb tavasz mind kedvez túlélésüknek és szaporodásuknak. Ennek köszönhetően számuk valóban egyre nő. Igaz, ez továbbra sem jelent tömeges előfordulást.
Magyarországon leginkább az éves megjelenésű énekeskabócák hallhatók nyártól őszig. Létszámuk változó, szélsőséről nem beszélhetünk esetükban, írja a Balatonica. Ugyanakkor azt már a hazai kutatók is elismerték, hogy az éghajlatváltozás hatására Magyarország klímája enyhén mediterrán jellegűvé válik, főleg a Balaton és Dél-Dunántúl térségében, és emiatt az itteni óriás énekeskabócák és mannakabócák rajzása valóban hangosabb és kiterjedtebb, mint korábban.
Hazánkban leginkább a 2-3 centiméteres mannakabóca és a 3-4 centiméteres óriás-énekeskabóca énekében gyönyörködhetünk. A jellegzetes „zenét” a hímek adják ki hangképzőszervükkel, méghozzá azért, hogy magukra irányítsák a nőstények figyelmét. Amennyire könnyű hallani, annyira nehéz azonban meglátni őket, hiszen a lombkoronákban rejtőzve tölik életüket.
