Horvátországban emberre is veszélyes lépfene okozott hirtelen elhullást a marhaállományban Split-Dalmát és Sibenik-Knin megyében – írja az MTI. A hatóságok korlátozási zónákat hoztak létre és megkezdték az állatok oltását.
A horvát sajtó először két hete számolt be a szarvasmarhák hirtelen, látható klinikai tünetek nélküli elhullásáról. Az erre felhatalmazott állatorvos vizsgálatot végzett az állatállományon, és az elhullott szarvasmarhák tetemét további mintavételre küldte. A Horvát Állatorvosi Intézet július 18-án jelentette be, hogy lépfenefertőzést erősítettek meg Vrlika járásban, egy napra rá pedig két újabb pozitív eredményt regisztráltak a Maovica település környékéről származó elhullott szarvasmarhákból vett mintákban.
A fertőzött állatokat nem kezelik. A betegség terjedésének megfékezése érdekében ellenőrző intézkedéseket vezetnek be a hatóságok: elrendelik a mozgáskorlátozást, az elhullott állatok tetemének ártalmatlanítását, a tisztítást és fertőtlenítést, valamint a rágcsálóirtást és a kötelező oltást.
Rusvai: Az emberre is veszélyes
Rusvai Miklós arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberre a legveszélyesebb az úgynevezett tüdőlépfene, de csak nagyon ritkán fordul elő. Arra emlékeztetett a virológus az Inforádióban, hogy ezzel támadnak, amikor politikusoknak vagy közszereplőknek fehér porral teli borítékokat küldenek, ez a a lépfene-baktérium spórája, amely rendkívül ellenálló, évtizedekig fertőzőképes maradhat. Amikor egy-egy ilyen megbetegedés történik állatok körében, mint most Horvátországban, általában egy korábban fertőzött állatról terjed tovább a kór, például egy dögkútból vagy egy árvíz által a talajból kimosott tetemmel.
„Emberbe vagy sebfertőzéssel, vagy a fertőzött állatok boncolása révén juthat be, ezért vágóhídi munkások, illetve bőr- és szőrfeldolgozók szoktak fertőződni. A sebfertőzések viszonylag könnyen kezelhetők, a tüdőlépfene az, ami esetleg végzetes lehet” – hangsúlyozta.
Így fertőz a lépfene
A lépfenét a Bacillus anthracis baktérium okozza, amely arról ismert, hogy rezisztens spórákat termel, amelyek évtizedekig is életben maradhatnak a talajban. A betegség házi- és vadon élő állatokban (szarvasmarha, juh, kecske, ló, sertés és vad) fordul elő, de emberre is átterjedhet. Kérődzőknél a betegség nagyon gyors és halálos lefolyású, gyakran egyértelmű tünetek nélkül. Támolygás, remegés, légzési és emésztési zavarok figyelhetők meg az állatoknál. Az elhullás után a tetemek felfújódnak és véres váladékozás látható a testnyílásokból.
A lépfene szennyezett élelmiszer (fű, széna) fogyasztásával vagy a környezetből származó spórák belélegzésével terjed. A spórák akkor képződnek, amikor a baktériumok oxigénnel érintkeznek, és évekig aktívak maradhatnak a talajban és a vízben. A lépfene ritkán az embert is megfertőzi (zoonózis), ha érintkezésbe kerül a beteg állattal, annak szövetével vagy a lépfene spóráival.
Mik a lépfene tünetei?
Ha valaki a bőrén fertőződik, akkor rovarcsípéshez hasonló, viszkető, apró piros csomók jelennek meg rajta. Ezekből 1-2 nap elteltével hólyagocska fejlődik, és a fertőzött területhez közeli nyirokcsomók megduzzadnak. Embernél normál körülmények között sokkal ritkább a tüdőlépfene, amikor a fertőzés a spórák belélegzésével történik. Ennek a tünetei lázas megfázáshoz hasonlók, a magas láz és hidegrázás mellett a beteg légszomjra panaszkodik, majd mellkasi gyulladás alakul ki.
Ha valaki a beteg állat nyers húsából eszik, vagy a forralatlan tejéből iszik, akkor 17 nappal később a következő tünetek jöhetnek elő: étvágytalanság, láz, hasfájás, majd véres hányás.
Kiemelt fotó: illusztráció, Getty Images
