A hét témája a Nők Lapjában: Sokat írnak, beszélnek, viccelődnek az író, beszélő, viccelődő (szak)emberek az anyós-meny viszonyról. Az elsárkányosodó fiús anyákról, akik nem tudják elviselni, hogy szerelmetes gyermeküket egy fiatal nő elrabolja. Közben alig-alig állítjuk reflektorfénybe az apaoroszlánokat! Ők miként dolgozzák fel, hogy a kislányukat elragadja egy fiatalember? És hogyan emésztik meg, hogy a fiatal férfi színre lépésével új dudás jelenik meg a csárdában? |
A világon semmi! A srácot tizennyolc éve ismerem ő játszotta a fiamat az Őrült nők ketrecében , az apját, Király Leventét pedig negyven éve. Annyi történt, hogy Attila most a lányom férje, tehát a vőm is. A kapcsolatunk attól lett még szorosabb, hogy megszületett Rozi, az imádott unokám. Sokkal inkább nagyapának érzem magam, mint apósnak. Hiszen a vejem szakmabeli, ugyanolyan elfoglalt, mint én, örülünk, ha néha látjuk egymást.
A ház biztosan üresebb Petra nélkül
Itt laknak a közelben. Régebben sem láttam többet. Nálunk mindenki élte a maga életét: egyik gyerekemet sem akadályoztam abban, hogy azt tegye, amihez kedve van. Abba pedig főleg nincs beleszólásom, hogy a lányom és a vőm miként alakítják a házaséletüket! Nekem annyi elég, hogy boldogok, és megajándékoztak az unokámmal.
A hangja is ellágyul, amikor a kicsi Roziról beszél.
 |
A témáról bővebben a Nők Lapja április 12-én megjelenő 15-ös számában olvashatsz!
