Judit: „Megnéztem, mi a vágyam, mi fér bele valójában, és elkezdtem beleásni magam a hitelek világába”
A 30 éves Judit mindig is egy bájos, világos belvárosi lakásra vágyott. Nyolc éve dolgozik projektmenedzserként egy kreatív ügynökségnél, nemrég pedig eljött az idő, hogy az albérlet és lakótárs helyett végre saját otthonban éljen. Mivel abba az élethelyzetbe került, hogy szülei is be tudtak segíteni a lakásvásárlásba, rájött: most már csakis rajta múlik, bele mer-e vágni a nagy vállalásba.
„Volt egy pont, amikor úgy éreztem, ha most nem lépek, akkor csak még tovább fogom halogatni a saját felnőtt életem valódi kezdetét. Végiggondoltam: van egy stabil állásom, nem költök feleslegesen, évek óta gyűjtögetek, és a szüleim is tudnak egy kicsit segíteni. Megnéztem, mi a vágyam, mi fér bele valójában, és elkezdtem beleásni magam a hitelek világába. Nem hazudok, ha azt mondom: jó pár napig ezzel keltem és feküdtem, de abszolút úgy érzem, megérte átlátni, hogy végül jó döntést hozzak.”
A Raiffeisen Bank lakáshitelével Judit választása egy 42 négyzetméteres, világos garzonra esett a főváros egyik külső kerületében. Bár először, vágyának megfelelően Budapest szívében nézelődött, ám végül úgy döntött, a fontos szempontok közül nem sorolja az elhelyezkedést a lakásméret elé, ráadásul azt sem akarta, hogy túl nagy anyagi teher nyomassza. A kiszemelt lakás és egy reális pénzügyi kalkuláció után megnyugodott: az elérhető futamidővel és a fix kamatokkal biztonságban fogja érezni magát.
„A legnagyobb döntés nem is az volt, hogy felvegyek-e hitelt, hanem hogy engedek-e végre magamnak egy olyan életet, amit tényleg szeretnék. Ehhez viszont muszáj volt úgy bankot és konstrukciót választanom, hogy érezzem a biztonságot abban, hogy hosszú távon gondolkodhatok.”
Gábor: „A biztonságos újrakezdéshez muszáj volt személyi kölcsönhöz nyúlnom”
A 42 éves Gábor három évvel ezelőtt még egy nagy kertes házban élt feleségével és kisfiával. Majd jött a válás, és ezzel együtt a felismerés is: nemcsak új életet kell kezdenie, de különálló szülőként is gondoskodnia is kell a gyermekéről, méghozzá úgy, hogy az a kisfiú is érezze a folytonosságot.
„Az volt a célom, hogy legyek számára állandóan elérhető közelségben, de mégis kialakítsak magunknak egy új, saját közeget. A vagyonelosztás után úgy döntöttem, hogy a nagyvárostól kicsit távolabb, egy kisebb településen veszek egy megfizethető lakást. Az autó ára viszont már nem teljesen fért bele a költségvetésbe, ezért a biztonságos újrakezdéshez muszáj volt személyi kölcsönhöz nyúlnom.”
Gábor a Raiffeisenhez fordult, személyi kölcsönével pedig autót vásárolt. Úgy gondolja, ami a kocsi felszereltségét és árát illeti, választásában képes volt megfelelő kompromisszumot hoznia. Az első fia láthatása és biztonsága volt.
„Nem akartam abba a hibába esni, hogy mindenre hitelt veszek fel, de ha az embernek nincs mindenre pénze, amire szüksége van, akkor ezen nem tud csak úgy változtatni. Ezért számoltam, megnéztem, milyen törlesztőkkel tudok úgy létezni, hogy az nem veszélyezteti a mindennapos megélhetésem. Az újrakezdés önmagában is rengeteg bizonytalansággal járt, nem vehettem a nyakamba még egy nehezen teljesíthető anyagi vállalást is.”
Szponzorált tartalom
