Az Appenini hegység túloldalán azonban olyan vidék vár mindenkire, ami eleganciájával, szépségével, gazdagságával már a híres francia Riviérát idézi. Itáliának ezt a tartományát Liguriának hívják, és a francia határtól egészen La Speziáig húzódik, keskeny ívben követve a tengerpart kanyarulatát. Az ország egyik legkisebb régióját Piemont, Emilia Romagna és Toszkána határolja. A tengerpart szinte véges-végtelen homokos strand, a kis falvakban múlt századi parasztházak sorakoznak, amiket csak a régi nemesi családok mára előkelő szállodává átalakított kúriái, kastélyai szakítanak meg.
A keskeny tengerparti sáv és a mögötte magasodó Appennini-hegység 2000 méter magas hegyláncai különleges látványt és mindent eluraló békét árasztanak. Nem véletlen, hogy számos művész választotta pihenése, nyaralása helyszínéül a festői vidéket. A romantika idején Lord Byron, valamint kortársa Shelley és felesége Mary Wollstonecraft töltöttek itt sok időt. A tengerentúlról Ezra Pound és Ernest Hemingway tartózkodott hosszan Liguria földjén európai útjaik során.
Látnivaló tekintetében a turisták nem találkozhatnak az itáliai kultúra olyan gazdagságával, ami Rómában vagy Firenzében várna reájuk. Ez a vidék elsősorban természeti szépségeiről híres. A tengerpart és a magas hegyek közé szorított egy vagy kétutcányi széles kis falvak csak meredek szerpentineken közelíthetőek meg, de ha már egyszer odaért az ember, csodálatos élményekben lehet része.
A francia határ és Genova között található partszakasz kevésbé tagolt és meredek. Ez a vidék, amit Riviera dei Fiorinak, azaz Virágpartnak is neveznek, hasonlít leginkább francia „testvérére”. A vidék enyhe klímája, a meleg afrikai áramlatok lehetővé tették, hogy mindenhol a helyi flórához illő, illetve betelepített, szemet gyönyörködtető trópusi és féltrópusi virágokat találjunk. Nem véletlen, hogy Hollandia után ez a hely Európa legnagyobb virágtermelő vidéke. A régió központja, a fesztiváljairól híres San Remo piaca a mai napig igazi látványosság.
Liguria fővárosa, Genova egykor Velence vetélytársa volt a földközi-tengeri kereskedelemben és minden diák tudja, hogy Kolumbusz is a város szülöttje volt. Mindezek ellenére a város kevésbé őrizte meg középkori mivoltát és a modernizáció sok helyen rányomta bélyegét. A város legnevezetesebb utcasorán, amit a helyiek is csak „La Superba” néven emlegetnek, a reneszánsz palotaépítészet remekeit élvezhetjük, a „genovai palotastílus” meghonosítója Michalangelo egyik tanítványa volt.
A tartományi főváros és La Spezia között a fő látványosság maga a természet. A tenger által kialakított kis öblök mentén felépült ligur falvak jellegzetessége abban áll, hogy a homokföveny és a hegyoldal közé felhúzott 4-5 emeletes házak szorosan egymás mellé tapadnak, egyik sem szélesebb egy szobánál.
Lent a parton a homokra kihúzott kis halászhajók pihennek, és ha szerencsénk van, még öreg halászokkal is találkozhatunk, akik a régi időkhöz híven még kézzel javítgatják hálójukat.
