 |
| A Lónyai-kastély |
A piros lámpaoszlopok fehér lámpaburái gyöngysorként szegélyezik az utat, de romantikus ábrándozás helyett letűnt szocialista idők visszhangját halljuk. Elmegyünk egy romos templom mellett, majd a cakkos kőkerítés és a kopasz fák között észreveszünk egy mesebeli kastélyt. Csipkés tornya vakítóan fehér a tavaszi kék égen. Így fedezzük fel Rusovcet, régi nevén Oroszvárat, és az ott található Lónyai-kastélyt. A kastélyt – felújítási munkák miatt – nem lehet igazán közelről megnézni, de mi azért járunk egyet a parkjában és a kőoroszlános oszlop alatt elképzeljük, milyen lehetett régen az élet az íves ablakok mögött.
|
|
| |||
| Cégér – egy a sok közül | Madártávlatból | Bratislavský hrad |
Paneldzsungel és négyszögletű vár
Rusovcét elhagyva már látszik Pozsony (Bratislava) külvárosa. Az utat nem lehet eltéveszteni, szinte visz magával, bár néha úgy tűnik, a paneldzsungelnek sohasem lesz vége, és amikor mégis, egyszerre pillantunk meg Pozsony nevezetességeiből hármat.
 |
| Az Új Híd, melynek tetején étterem üzemel |
A Dunán átívelő Új Híd (Novy Most)-on érkezünk meg a régi városrészbe. A híd egyik oldalán, a domb tetején, Pozsony jelképe a négytornyú, négyszögletű vár (Bratislavský hrad), átellenben pedig a Szent Márton székesegyház (Dóm sv. Martina), amelynek tornyán hatalmas, aranyozott királyi korona csillog. Majd visszajövünk, gondoljuk, és parkolóhelyet keresünk, ami vasárnap délelőtt egyáltalán nem nehéz feladat, igaz, a nagy kiterjedésű útfelbontás és útjavítás igencsak próbára teszi tájékozódási képességünket, viszont nem ront a pozsonyi kiruccanás élményén.
Térkép nélkül
A Mihály kapu
Úgysem fogunk eltévedni, gondoltuk még tegnap, és igazunk is lett, mert egy óra múlva már magabiztosan tájoljuk magunkat térkép nélkül. Igaz, Budapest és Isztambul irányának meghatározásához elengedhetetlen a Mihály kapu (Michalská brána) macskakövei közé telepített iránytű. A kapu alatt üldögélő utcazenészek tangóharmonika-muzsikája követ minket, majd ugyanolyan kedvesen bukkan fel újra és újra, mint a már felfedezett utcák és épületek, amelyekhez egy-egy séta végén visszatérünk.
Akár a Mihály kapu tornyából, akár (végtelen sok lépcsőfok után) a várfalról madártávlatból kémlelhetjük a város piros tetős óvárosi részét, majd a kiugró felhőkarcolókat és a Duna másik partján a paneldzsungelt. Bejárjuk az óváros zegzugos kis utcáit, megcsodáljuk a kovácsoltvas cégéreket, a színházat (Slovenské národné divadlo), és a színház előtti lyukban megnézzük a város rétegeit. A szökőkutakon még a téli csomagolás de nem nehéz elképzelni a nyári délutánokat, amikor vízsugarak törnek az ég felé. Útba ejtjük az árkádos régi Városházát (Stará radnica), valamint a rózsaszínre festett Prímás palotát (Primaciálny palác), udvarán Sárkányölő Szent György szobrával.
Fémemberek
A történelmi épületek között a város üde szigetei a fémemberek. Az egyik egy csatornanyílásból kikönyökölve kémleli a turistákat – aki nem figyel, az egyik sarkon könnyen orra esik benne -, a másik viszont kezében tartott kalapjával csalogatja a nézelődőket. De a Paparazzi a legsunyibb és fotózó kirándulóval leginkább összetéveszthető, mert az egyik bár sarkánál álldogál, félig elbújva az épület mögött.
| Ízutazás |
| Híres szlovák pálinka a Borovicka, amit borókabogyóból készítenek és legalább egyszer az életben érdemes megkóstolni. Ugyanilyen jellegzetesség a szlovák juhtúró, amit brindzának neveznek. A szlovák ételek nem ismeretlenek a magyar konyhában: ilyen a sztrapacska, ami lehet juhtúrós vagy pirított káposztás, vagy a guba, amit leggyakrabban mákosan fogyasztunk, de van túrós, mézes és diós változata is. A vízből és kukoricalisztből készült ganza sem ismeretlen számunkra, de nálunk puliszkának, málénak vagy polentának nevezik. |
Pozsonyban vásárolni »
Fotók: Myreille
