Párcsere, csapdákkal

Más emberekkel, más párokkal szexuális kapcsolatot létesítsenek. Röpke viszony, ami állítólag segíthet felfrissíteni a megszokott párkapcsolatot. Vagy – mint a pszichológus véli – éppenséggel tönkreteheti azt.

– Vannak olyan napok, amikor szóló hölgyeket és urakat is fogadunk a párok mellett, máskor csak párok jöhetnek. Amikor megérkeznek, és kifizetik a tízezres belépődíjat, kapnak egy zárható öltözőszekrényt, oda teszik a ruhájukat, a klubba a hölgyeket fehérneműben, az urakat alsónadrágban engedjük be – sorolja a női hang a telefonba. – Ott aztán elvegyülhetnek, beszélgethetnek, beülnek a jacuzziba, párokkal ismerkednek, ahogy jólesik. Amikor döntöttek, hogy kivel létesítenének kapcsolatot, választhatnak különböző szobák közül, akár „kukkolós” szobába is mehetnek, ahol – az önök tudtával – más is láthatja, mi történik önök közt. Mikor szeretnének jönni?

– Ööö… majd visszaszólok – hebegek, és gyorsan elbúcsúzom, s azon tűnődöm, vajon mi az elmondottakban annyira lelkesítő, hogy párok szvingerklubba menjenek? Az interneten található „szvingerkézikönyv” szerint a szvingelés életstílust jelent, ahol többnyire férfi-nő párok találkoznak szex céljából más férfi-nő párokkal.

„E nélkül talán elváltunk volna”

– Ellaposodott a házasságunk – közli tárgyilagosan Ildikó, a negyvenes, elegáns nő, és közben a mobilján fényképeket mutat két kamaszodó gyerekéről, s kopaszodó férjéről. – Tizenhat év után ez talán megbocsátható, de én még izgalmakra vágytam, újra átélni azt az érzést, amikor húszévesen dús hajú srácokkal flörtöltem… Amíg én erre csak vágytam, a férjem a tettek mezejére lépett, szeretőt talált magának – én pedig megtaláltam a nő SMS-eit a telefonjában. Amikor lecsillapodtam, és a botrány is elcsendesült, elkezdtünk arról beszélni, hogyan jutottunk el idáig, és beláttuk, hogy mindössze némi izgalomra lenne szükségünk. A férjem javasolta, hogy látogassunk el egy szvingerklubba, ahol „legálisan” lehetnénk együtt mással, és éppen ezért ez nem számítana megcsalásnak. Azzal a feltétellel egyeztem bele, hogy szakít a szeretőjével. Elmentünk. Persze ezt az első alkalmat alkohol nélkül nehéz lett volna elviselni, mert azért nagyon brutális élmény, hogy elmentek egy addig totál ismeretlen párral a legvégsőkig, vagyis nemcsak flörtöltök, hanem szexuális kapcsolat is kialakul. Nem emlékszem pontosan, mi történt, csak foszlányokban. Én flörtölésre vágytam, szex lett a vége. Ráeszméltem, hogy egy vadidegen testét ölelem… Tárgyiasult minden, nem volt udvarlás, beszélgetés – legyint.





Várom a történet végét: szinte egyértelmű számomra, hogy Ildikóék csalódtak a szvingerklubban. Ezért hökkenek meg, amikor így folytatja:

– Számomra is meglepő, hogy míg én másnap szívem szerint az egészet elfelejtettem volna, annyira szégyelltem magam, a férjem elkezdett udvarolni: milyen gyönyörű vagyok, milyen furcsa volt mással látnia… Figyelmes volt hozzám, és energiát fordított arra is, hogy fantáziát vigyen a szexuális életünkbe. Azóta néhányszor voltunk efféle helyen, én leginkább azért, mert a flörtölést, ami annyira hiányzott, újra megkapom azóta – a férjemtől. Nem gondolom, hogy el kellene minket ítélni azért, amit teszünk, hiszen olyan kommunikációs csatornát nyitott a szvingerklub kettőnk közt, amely nélkül talán már a váláson gondolkodnánk…

A teljes cikk a 15. heti, április 12-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.