Minden szülő ösztönösen védi a gyermekét – ez természetes. De mi történik akkor, ha az iskolában konfliktus alakul ki a tanárral? Hol húzódik a határ a jogos kiállás és a túlzott beleavatkozás között? Nem egyszerű kérdés, hiszen ilyenkor a gyerek biztonságérzetéről, önbizalmáról, sőt az iskolához való viszonyáról is szó van.
Először mindig a gyereket hallgasd meg
Ha panasszal jön haza, hallgasd végig ítélkezés nélkül. Sokszor egy félreértés vagy pillanatnyi feszültség áll a háttérben, amit a gyerek felnagyít. Az első lépés, hogy megértsd, ő hogyan élte meg a helyzetet.
Gondold végig: egyszeri eset vagy ismétlődő probléma?
Másként kell kezelni egy szigorú feleltetést, mint egy sorozatos megalázást. Ha egyszeri, apró konfliktusról van szó, elég, ha otthon segítesz a gyereknek ezt feldolgozni. Ha viszont rendszeresen érzi magát igazságtalan bánásmód áldozatának, indokolt a lépés.
Ne a gyerek előtt támadd a tanárt
Ha rögtön dühösen reagálsz, és a gyerek előtt szidod a pedagógust, azzal azt tanulja meg: a tanárokat nem kell tisztelni. Ez csak tovább mélyíti a szakadékot. Inkább nyugodtan, négyszemközt keresd a kapcsolatot a tanárral.
A párbeszéd a kulcs
Egy rövid, udvarias beszélgetés gyakran elég: a tanár lehet, hogy nem is tudja, mennyire megbántotta a gyereket. Ha a szülő őszintén, de tisztelettel kommunikál, azzal a gyereknek is példát mutat a konfliktuskezelésből.
Fotó: Getty Images
Mikor kell továbblépni?
Ha a helyzet a tanárral folytatott egyeztetés után sem változik, vagy a gyerek tartósan szorong, érdemes a vezetőséget vagy az iskolapszichológust bevonni. Szélsőséges esetben – például ha megalázás, bántalmazás gyanúja merül fel – a szülőnek kötelessége határozottan fellépni.
Egyensúly a védelem és az önállóság között
Fontos, hogy a gyerek ne azt lássa, hogy anya vagy apa mindig mindent elintéz helyette, bár a szülői ösztön azt diktálná, hogy mindentől megóvjuk a gyerekünket. A valóságban viszont sokszor az a legnagyobb ajándék, ha megtanítjuk neki, hogyan kezeljen konfliktusokat és hogyan tudja maga is megvédeni magát tiszteletteljesen. A szülő szerepe az, hogy hátország legyen, vagyis kell a biztos tudat, hogy ha kell, ott áll a gyerek mögött.
