Mesés napjaim vannak az óvodában. Bizony mindennap mesét mondok és nem csak egyet, kettőt sokat. A hallgatóság pedig ragyogó szemmel hallgatja, elpihen, képzeletükben, szívükben megjelennek azok a képek amit én is fejből és szívből mondok nekik. Közben pedig megszületik az a mesehallgató közösség, akik figyelnek egymásra, mert tudják kinek mi a kedvenc meséje. A népmesék egyre hosszabbak lesznek, viccesek, kalandosak és a mesehallgatók szépen lassan mesemondóvá nőnek!
