N. Rádi Veronika vagyok, 2006-ban szereztem az ELTE – BTK magyar nyelv és irodalom szakán bölcsész, valamint tanári diplomát, azóta tanítok a Maglódi Vermesy Péter Általános és Alapfokú Művészeti Iskola felső tagozatán irodalmat és nyelvtant, ezen kívül osztályfőnök is vagyok.
A mesék búvópatakként kísérik életemet, kezdve attól, hogy gyerekkoromban édesapám esténként Benedek Elek 3 kötetes mesegyűjteményét olvasgatta nekem, aztán gyerekként magam is megfordultam mesemondóversenyeken, folytatva azzal, hogy a lányom és a fiam születése előtt gyerekkönyveket illusztráltam, amik számára megteremtettem egy sajátos képi világot, ez szintén a mesevilágban gyökerezik.
Tanárként azt tapasztaltam, hogy míg óvodában és az általános iskola alsó tagozatán jelen van a mese, felső tagozaton már sokkal kevésbé hangsúlyos, és 5. után el is tűnik. Már tanárként találkoztam Boldizsár Ildikó munkásságával, és 2021-ben elvégeztem a pedagógusoknak szánt 120 órás képzését. Akkor nagyot fordult velem a világ, mert úgy éreztem, a Metamorphoses Meseterápia szemléleti kerete és módszertana igen sokrétűen beépíthető a pedagógiai munkámba is (nem beszélve arról, hogy szép csöndben átformálja az ember egész személyiségét). Köszönettel és hálával tartozom Ildikónak, hogy tanulhattam-tanulhatok tőle!
Tanárként hiszek abban, hogy a logosz nyelve mellett a mítosz nyelvének is teret kellene biztosítani egy általános iskolában, felső tagozaton is, és nemcsak azért, mert van olyan gyerek, akihez közelebb áll a mítosz nyelve, hanem azért is, mert ha autonóm, önazonos, gondolkodó és
egészséges lelkületű embereket szeretnénk nevelni, ahhoz elengedhetetlen a mesékbe kódolt évezredes tudás.
A mesékkel való munkám igen összetett, és nem csupán a tanítványaimra meg a tanórákra
korlátozódik. Alapvetően a Metamorphoses Meseterápiás Módszer elemeivel dolgozom. Így nálam minden irodalom óra 2 találós kérdéssel indul (órakezdő rituálé), mert a mese kistestvéreiként számon tartott találósok kiválóan alkalmasak a képi gondolkodás beindítására, a kreatív, intuitív energiák bemozdítására, az érvelés gyakorlására, és nem utolsósorban ― hosszú távon ― a költői képek értését készítik elő.
5.-ben az első félévben a külön megszervezett dupla órák keretében van alkalmam klasszikus, alkotó-fejlesztő, kötött forgatókönyvű, élőszavas mesemondás köré épített mesefoglalkozást tartani. Ezt nagyon szeretik a gyerekek már csak azért is, mert külön berendezzük hozzá a termet, és két órára kiszakadunk a napi mókuskerékből. Koshit, kalimbát, handpant használok, a világképmódszernek megfelelően összekapcsolom a gyerekeket az adott meséhez tartozó világképpel pl. találósok, közmondások segítségével, majd az élőszavas mesemondás hatását az érzékszervi bevonódást követően célzott csoportos és/vagy egyéni feladatokkal igyekszem mélyíteni. Ügyelek a be- és kiléptetés rendjére is, helyet készítve mindenki szívében, lelkében a mesének. Ehhez saját képválogatásokat használok, és gondoskodom kiléptető ajándékról is. 5.-ben állatmesékkel szoktam dolgozni, életkornak és az adott élethelyzetnek megfelelően választok történetet. Szintén 5.-ben dolgozok műmesékkel is, van, hogy megállítom a történetet, és a gyerekeknek kell befejezni, van, hogy nekik kell adott szempontok alapján saját mesével előrukkolni. Sokszor használok Dixit-kártyát is, akár közös történetalkotáshoz, akár ahhoz, hogy valakit személy szerint bekapcsoljak egy történetbe. Igyekszem sokat rajzoltatni és tevékenykedtetni a gyerekeket, így el szoktuk készíteni egy-egy hosszabb varázsmese mesetérképét, vagy társasjátékká formáljuk azt. Megesett, hogy 5.-ben a kommunikáció témakörén belül a metakommunikáció eszköztárának összeállításához Az oroszlán és a kecske c. állatmesét hívtam segítségül. 5-6. után már nehezebb dolgom van, mert bár játszani továbbra is szeretnek a gyerekek, de a mese innentől már „ciki”, így azt mondom, van egy történetem. Itt fordul át a dolog, és ezért érzem fontosnak propagálni, hogy minél többen meséljenek a kamaszoknak, mert a mese alapvetően felnőttműfaj, így az életút fontos eseményeihez, megoldandó feladataihoz kapcsolódik az a tudás, melyet őriznek, és amire rettentő nagy szüksége lenne a gyerekeknek. Önállósodás, leválás a szülőkről, öntudatra ébredés, pályaválasztás, párkeresés, értékrend, választások és következmények.
Millió lehetőség!
Így én a 7-8. órában tartott 8.-os magyarelőkészítőt is egy perzsa mesével kezdem minden évben, a pályaorientációs nap keretében is mesével készülök, és az advent időszakában is mesélek. Mivel egyáltalán nem megszokott, hogy egy felsős tanár meséljen, ráadásul élőszóban, fejből, ezért igyekszem kis lépésekben hozzászoktatni a gyerekeket a műfajhoz. A népmese napján egy kellően tágas terembe invitálom a diákokat, ahol kényelmesen letelepedhetnek, el is dőlhetnek, ehetnekihatnak, és óraközi szünetben mesélek annak, akinek van kedve hallgatni. Ilyenkor a trickstertörténetek tuti befutók, ezekkel könnyen meg tudom őket fogni, mert élethelyzetükből adódóan közel állnak a szívükhöz a kópé-karakterek és a humor. Hasonlóan járok el az adventi időszakban is, akkor még rágcsálnivalóval is készülök, a tea lenne a továbblépés. Advent időszakában olyan témájú meséket választok, melyekkel a szívünket-lelkünket is ünneplőbe öltöztethetjük, mécsest gyújtunk. Vannak visszajáró lelkeim, akik 5. óta jönnek mesét hallgatni, így figyelnem kell arra is, hogy mindig mást vigyek.
A saját osztályomban etika és osztályfőnöki órán szoktam mesélni. Idén volt évindító mesénk, amivel szerettem volna megalapozni a tanévet, ahhoz igazítottam a tanári asztal dekorációját is. Az előző osztályomnál 8.-ban pánikhangulat uralkodott a továbbtanulás miatt, így nekik 45 percben feldolgozható mini-foglalkozásokat készítettem szintén a Metamorphoses Meseterápiás Módszer elemei alapján. Ilyenkor a gondosan előkészített élőszavas mesemondást és az érzékszervek bemozdítását, a bevonódást követően a mese egy motívumára koncentráltunk, és azt egyénileg dolgoztuk meg. Ez afféle gyorssegély, amire égetően nagy szükség van szerintem. Ezekhez a minifoglalkozásokhoz rövid tanmeséket, novellameséket és állatmeséket használtam a műfaji jellegzetességek és az időbeli korlátosság miatt. A központi felvételi előtti utolsó magyarórán szintén minden évben ugyanazt mesélem a 8.- osoknak, hogy lelket öntsek beléjük, illetve ballagás előtt is szoktam búcsúmesét mondani nekik.
Akadt, hogy valakinek személyre szólóan ajándékoztam mesét nyomtatott formában, a ballagó tarisznyába csúsztatva. Meséltem már szülői értekezleten is, mert azzal a mesével szerettem volna megköszönni a szülők áldozatos munkáját, amivel gyerekeiket kísérték velem együtt az úton.
Tartottam lélekfrissítő alkotó-fejlesztő mesefoglalkozást saját kollégáimnak is szakmai nap keretében a suliban 2024-ben, mert meggyőződésem, hogy csak az tud jól tanítani, aki önazonos, és rendben van lelkileg is, ami kemény feladat a mai viszonyok közt, és adódott úgy, hogy értekezleten meséltem nekik, mert rettentően fáradt és kimerült volt a kollégák többsége.
A pedagógusoknak szánt lélekfrissítő foglalkozásról kedves Mesetársaimmal (Hausz Rita, Kalapos Judit Edina, Kelemen Anita, Szabóné Szél Julianna, Zsótér-Nagy Szilvia) előadás keretében is beszámoltam a 2024-es Noszvaji Mesefesztiválon Sólyomszárnytól a szíved hangjáig címmel, az előadás anyagából cikket írtam a Mese folyóirat 2024-es, téli lapszámába.
Óriási megtiszteltetés, hogy Berecz András: Kaptárbontás c. POKET-kötetéről könyvajánlót írhattam a Mese folyóiratba, a lehetőséget ezúton is köszönöm. Meséltem az előző igazgatóm nyugdíjba vonulása alkalmából rendezett gálán is, évek óta tudtam, hogy azt a mesét egyszer el szeretném mesélni neki, és minden olyan kollégámnak, akire felnézek, mert a mese mégiscsak ott kezdődik, valahol a szavakon túl… És emiatt búcsúztam mesével egy szívemnek kedves, nagybeteg kollégámtól is, akinek már csak küldeni tudtam azt a bizonyos utolsó mesét, de tudom, ő értette, miért küldtem neki.
Alapvetően Boldizsár Ildikó, Bajzáth Mária és Zalka Csenge Virág munkáit, illetve gyűjteményeit ismerem, használom, de igyekszem nyitott szemmel figyelni minden megjelenő újdonságot, és régebbi, klasszikus gyűjteményt is. Én imádom kézbe fogni, megsimítani, megillatolni a könyveket, ezért köteteket halmozok fel, legyen az antikvár példány a Karig Sára nevével fémjelzett Népek meséi sorozatból, vagy egy, a friss könyvheti újdonságok közül. Az élőszavas mesemondások pedig egytől egyig tárgyi, pszichés és spirituális szinten is belémégtek. Törekszem felelősséggel továbbadni mindazt, amit én is kaptam.
Idén október elején megismerkedtem Tátrai Vanda Mesejáró térképével és mesejáró eszközeivel is az általa tartott workshop keretében, így ezzel kiegészült az eszköztáram. Roppant izgalmas távlatok nyíltak meg előttem.
Tanárként krédómmá vált a Honnan szerezte a brazil bogár a színeit? című mese egyik tételmondata: „Sohasem tudhatod, hogy titokban kinek vannak szárnyai”. A mese Zalka Csenge Virág: Varjúherceg c. gyűjteményének darabja, a versenyfutós mesék egy sajátos változata.
Gyerekeknek készítettem belőle önismereti foglalkozást, illetve tavaly a Múzeumok Éjszakáján ezt a foglalkozást vittem a Természetrajzi Múzeumba is, mivel a történet a brazíliai ékes pajzsbogár legendameséje. Ugyanakkor készítettem belőle meseterápiás foglalkozást tanároknak is, mert a történetben a papagáj alakjára fókuszálva érdemes eltöprengeni azon, milyen is a jó tanár. Nekem minden évben, mikor új osztályhoz, csoporthoz megyek, a fülembe cseng ez a mondat. Aki nem hiszi, járjon utána, vajon miért!
Ezúton is köszönöm az iskolámnak a megtisztelő jelölést. Hálás vagyok, amiért évek óta lehetővé teszik a mese térnyerését az iskola falain innen és túl!
