29 és fél éve szereztem diplomát tanító–óvodapedagógus szakon. Pályám kezdetétől meghatározó számomra a mesékhez való kötődés: úgy érzem, a mesék a pedagógiai munkám legerősebb eszközei, amelyek hidat építenek gyermek és felnőtt, múlt és jelen, valóság és képzelet között. 2025-ben alkotó-fejlesztő meseterápiás szakpedagógusi diplomát is szereztem, amely új szintre emelte hivatásomat.
Munkám során egyre tudatosabban építem be a meséket a tanításba és a közösségi életbe. A Mesekuckó foglalkozásaim idén szeptemberben indultak el, ahol 1–2. és 3–4. osztályos gyerekekkel dolgozom. Saját negyedikes tanítványaimmal különösen értékes a közös munka: nemcsak én adok visszajelzést számukra, hanem ők is nekem. Szavaik őszinték, szívük tiszta – ha hibát jeleznek, abból tanulok, ha pedig elismerik, mennyit fejlődtem a mesélésben, az számomra a legnagyobb szakmai megerősítés.
A mesékhez kapcsolódó pedagógiai tevékenységeim sokrétűek: etikaórákon Dixit-kártyák segítségével tapasztaltam meg először a gyerekek mesélőkedvét; iskolai programjaink (Medve-nap, rajzpályázatok, Víz világnap) keretében rendszeresen dolgozom élőszavas mesékkel; tavaly az adventi időszakban a Meseszó Egyesület közreműködésével valósítottunk meg mesemondást; a Kossuth Rádió Vendég a háznál című műsorában riport készült munkánkról. A nyári táborunkban a magyar népmesék segítették az óvoda–iskola átmenetet, és biztonságos keretet teremtettek arra, hogy a kicsik megismerkedhessenek nagyobb társaikkal.
Munkámat inspirálja Boldizsár Ildikó meseterápiás szemlélete és Bajzát Mária Népmesekincstár programja. Az élőszavas mesemondást mindig kiegészítem alkotó és közösségi élményekkel: népi játékokkal, dramatikus feldolgozásokkal, érzékszervi tapasztalatokkal. Iskolánk Állatbarát Bázisintézményként lehetőséget biztosít arra, hogy szeptembertől rendszeresen tarthassak kiscsoportos, meseterápiás foglalkozásokat is.
Hiszem, hogy a mesék mindenhol utat találnak. Megéltem ezt a tanítványaim körében, de tavasszal egy kórházi kórteremben is, ahol váratlan hallgatóságra leltem. Meggyőződésem, hogy a mesék nemcsak a gyerekeknek, hanem nekünk, felnőtteknek is kapaszkodót, lelki erőt és irányt mutatnak. Tanítóként, óvodapedagógusként és meseterápiás szakpedagógusként is azt tartom legfontosabbnak, hogy a gyerekek a mesék által tudást, bátorságot és közösségi élményt kapjanak.
