Aki tárgyakat halmoz, valójában rendszert próbál teremteni a mindennapok zűrzavarában, akár apró emléktárgyakat, akár különleges ceruzákat vagy régi képeslapokat gyűjt össze. A motiváció sokféle lehet: van, aki pusztán örömét leli benne, más befektetésként tekint a tárgyaira. A közös pont az elmélyülés. A gyűjtő időt, energiát és nem egyszer pénzt sem kímél, hogy kiegészítse a kollekcióját. A szenvedély idővel társas tevékenységgé is válhat: barátok, ismerősök segítenek új darabok felkutatásában, a lelkesedés pedig olykor múzeumokat, klubokat, mozgalmakat is életre hív.
A huszadik század közepén a gyűjtés már társadalmi jelenséggé nőtte ki magát. Az ’50-es évek végén indult „Ki mit gyűjt?” mozgalom országszerte közösségekbe szervezte a hobbistákat – a gyufacímkétől a képeslapig minden apróságnak megvolt a maga rajongótábora. Nagyszüleink generációja ekkor tette félre gondosan ezeket a kincseket, sokszor dobozokba, fiókok mélyére rejtve.
Ezekből a gyűjteményekből ma is előkerülhet egy-egy padláson felejtett doboz, amelyben ott lapul sok sok bélyeg, kitűzők vagy gondosan összehajtott papírszalvéták.
A gyűjtési hullámok azóta sem csillapodtak: minden korszaknak megvannak a maga slágertárgyai, a bélyegek után jöttek a matricák, az üdítős dobozok, a moncsicsik vagy épp a dizájndarabok. A digitális korszak pedig új távlatot nyitott: a fotóarchívumok, mint a Fortepan, modern gyűjteményekké váltak, amelyek immár virtuális formában őrzik meg a múlt darabjait.
19 fotó
A válogatás a „Gyűjtők és kollekciók” c. cikk alapján készült, amit megtekinthetsz a Heti Fortepan blogon.
