nlc.hu
Aktuális
Néha szögre kerül a mackó

Néha szögre kerül a mackó

Dandé Albert és Cserépi Gizella mindketten özvegyek voltak, amikor házasságot kötöttek. Ennek már huszonhárom éve. Mint mondják, idõsebb korban több az ember rigolyája, viszont a másikat megszokni is egyszerûbb, mert jóval türelmesebbek.





A hét témája a Nők Lapjában:
Imádlak, de…
 … néha a falra mászom tőled!


Hogy miért? „Például, mert minden ház körüli munkát te akarsz elvégezni, így aztán hiányzik is fél méter a padlószegélyből, és nincs vége a lépcsőkorlátnak, de szerelőt nem hívhatok!” Ismerős? Naná! Kíváncsiak voltunk, kinél milyen, ehhez hasonló történet került be a családi krónikába. Nem válást akartunk szítani, hanem egyszerűen egy jót nevetni – magunkon (is). És fontos: minden sztori úgy kezdődik: „Szeretem a párom…”

További írások:

• Majd holnap! »
• Mindjárt megyek… »
• Egy hajcsár! »
• Néha szögre kerül a mackó »

Az összeállítást készítették:
Szigeti Hajni, Kertész Gábor, R. Kövér Balázs

– Mindennapi összezördüléseink persze vannak – meséli Gizi néni. – Általában akkor, ha valamit venni szeretnék a háztartásba. Tudja, én nagyon szeretem csinosítani az otthonunkat, a Dunára néző kertünket. De amikor emiatt pénzt kell költenünk, akkor azért meg kell küzdenem.

A férjem ilyen szempontból jóval igénytelenebb. Úgy érzi, nincs ezekre a dolgokra szükség, holmi női szeszélyből akarom őket beszerezni. Utólag aztán mindig rájön, hogy nem akartam én rosszat, csak az életünket tettem egy kicsit szebbé. Legutóbb így voltunk egy szőnyegtisztító géppel. Én már a nyolcvanadik életévemet taposom, így nem bírom rendesen tisztítani a szőnyegeket. Volt ugyan egy bejárónőm, de annyit nem foglalkoztattam, hogy a szőnyeget is rábízhassam. Ekkor mondtam az uramnak, hogy vegyünk egy gépet. Sokáig nem akart ráállni, de végül megbékélt, főleg, mert belátta, hogy mekkora segítség ez nekem…

– Az igénytelenségem azért sokszor érthető – mondja Berci bácsi. – Elég régóta én vagyok a falu egyik ezermestere, a szomszédok megkérnek erre-arra, elsősorban apró javítási munkákra. Ilyenkor a kedvenc mackónadrágomat veszem fel, ami igen kényelmes viselet a munkához.





Ez azonban Gizinek sosem jó, mert ki tudja, ki láthat meg így, és akkor majd mit gondolnak rólunk az emberek… Engem ez nem igazán érdekel, a lényeg, hogy kényelmesen érezzem magam. És hogy miért akasztom mégis néha szögre a mackóalsót? Hát, ez is a kompromisszum része… Egyébként azt vallom, hogy míg a munkahelyen a férfi, otthon a nő az igazi úr.

A témáról bővebben a Nők Lapja május 24-én megjelenő 21-es számában olvashatsz!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top