Egy 2024 júliusában publikált tanulmány során 1 425 egészséges – tehát sem vese-, sem bélrendszeri betegségben nem szenvedő – személyt vizsgáltak meg: adataikat demográfiai, genetikai és egészségügyi jellemzőkkel vetették össze.
A tanulmányból kiderült, hogy azok a személyek számítottak a legegészségesebbnek, akik naponta egyszer vagy kétszer ürítettek.
Akik túl ritkán (pl. heti 1–2 alkalom), vagy túl gyakran, illetve nagyon híg széklettel ürítettek, azoknál az egészségi állapot több mutatója is eltérésre utalt.
A résztvevők vér- és székletmintákat adtak, illetve kitöltöttek életmód-, étrend- és egészségügyi kérdőíveket. Így találták, hogy
- a túl ritka ürítésnél a bélben élő mikrobiom fehérjefermentálásra áll át, ami olyan anyagcseretermékeket eredményez — például a „indoxyl-szulfát” nevű vegyületet —, amelyek a véráramba kerülve akár a vesére is ártalmasak lehetnek.
- a gyakori, híg széklettel járó ürítésnél olyan baktériumokkal találtak összefüggést, melyek valószínűleg a felső emésztőrendszerből származnak — továbbá a vérképekben májkárosodásra utaló markerek is gyakoribbak voltak.
A legjobb „széklet-egészséghez” vezető tényezők közé tartozott a sok rost, elegendő víz, és rendszeres mozgás — tehát a kiegyensúlyozott, növényi alapú étrend és az aktív életmód.
A szerzők szerint az eredmények arra utalnak, hogy a bélmozgás gyakorisága nem csupán „kellemetlenség”, hanem valódi jelzés lehet a test állapotáról — és ha szükséges, tudatos életmódváltással is lehet rajta javítani.
