A hét témája a Nők Lapjában: Egy anya bőszen fogadkozik, hogy a lányát majd nem teszi tönkre egyetlen férfi fedőnevű szörnyeteg sem! A másik a burokra esküszik. Az egyik tini húslevest főz, a másik azt sem tudja, hol tartják otthon a lisztet. Maradi volnék? kérdezi az anya, amikor kiderül, tizenhét éves lánykája egyetlen az osztályban, akinél nem alhat ott a barátja
|
Amikor Vivien a hasamban volt, már éreztem: lánynak kell lennie! emlékezik Fekete Éva. Kislánypárti vagyok! Gyerekkoromban az öcsémmel játszottam, lehet, hogy emiatt, nem voltam babázós kislány. De amikor megszületett Vivi ! A három itthon töltött év babázással telt! Mindig szép ruhákba öltöztettem, még a doktor néni is ámult, ilyen szép babát még sosem látott. A ruhákhoz sok csatot, gumit vettem, fésülgettem, frizurákat készítettem, így telt az idő. Az óvodában ő lett a kedvenc. Egyrészt, mert szép kislány volt, másrészt mert sok éneket, verset, mondókát tudott.
Nagyon intenzíven töltöttük együtt otthon az első három évet, szerintem a mai napig abból táplálkozik, amit akkor tudtam neki adni. Fájó pont, hogy azóta jóval kevesebb időt tudunk együtt lenni.
 |
Vivi azt is látja, hogy az édesanyja minden reggel kosztümbe öltözik, kifesti magát, magas sarkú cipőt húz.
Kicsi korától próbálgatta a cipőimet, most meg, hogy egyforma a lábunk, sokszor illegeti magát (Hű, de csini-bini vagyok!) itthon, a tükör előtt, a magas sarkú cipőimben. A száját is festegeti itthon. Én ezt nem bánom. Mindig is arra tanítottam, hogy szépnek, ápoltnak kell lennie.
A témáról bővebben a Nők Lapja május 31-én megjelenő 22-es számában olvashatsz!
