Napóleon és a „ne orrot törölj a mandzsettádba” legenda
Egy makacs divatlegenda szerint az egész Napóleon Bonapartéval kezdődött. A császár állítólag megunta, hogy a katonák az egyenruhájuk mandzsettájába fújják az orrukat, ezért plusz gombot varratott a kézelőre, hogy keményebb, kényelmetlenebb legyen – és leszoktassa őket a szokásról.
Biztosan így volt? Ezt ma már nem nagyon lehet bizonyítani, de a sztori jól mutatja, hogy a katonai egyenruhánál mindig fontos volt:
- fegyelem,
- praktikum,
- és az, hogy a ruha „ne éljen külön életet” a viselőjétől.
Praktikus találmány, ami túlélte az évszázadokat
A dupla gomb nem csak fegyelmezésre volt jó, hanem nagyon is praktikusnak bizonyult:
- a mandzsetta szélességét lehet vele állítani,
- így a ruha jobban rásimul a csuklóra, nem csúszik le a kézfejre,
- és különböző vastagságú csuklóra is jól illeszkedik ugyanaz az ing.
Ahogy a 19. században az ing a férfigardrób alapdarabja lett, ez a katonai „trükk” átvándorolt a hétköznapi öltözködésbe is.
Akkor még nem volt minden sarkon fast fashion és mérettáblázat – egy plusz gombbal kicsit személyre lehetett szabni a konfekciót is.
Mit jelent ma a két gomb a mandzsettán?
A 20. században az ing lett az üzleti, irodai, elegáns öltözködés alapja, a kétgombos mandzsetta pedig kvázi szabvánnyá vált. Ma is több okból hasznos:
Vastagabb órát hordasz? A távolabbi gombbal lazábbra veheted a mandzsettát, nem feszül rá a számlapra.
Szereted, ha karcsúbb a szabás? A belső gombbal szűkebbre húzható a kézelő, és szebben áll az ingujj.
A minőségtől is függ: egy apró részlet, ami történetet mesél
A jobb minőségű daraboknál a gombokat sokszor kézzel varrják, gyakran gyöngyház (sedef) gombbal – ez nem csak dísz, hanem tartósabb, és szebben „ül” a szöveten.
Ma már kevesen gondolnak bele, de amikor reggel begombolod az ingedet, egy régi katonai, szabászati és stílustörténeti hagyomány apró nyomát fogod a kezedben.
Fotó: illusztráció, Unsplash
A videó AI alapú programmal készült.
