Nem mindegy, mit nevezünk „adósságnak”
Amikor azt olvassuk, hogy „a világ legeladósodottabb országai”, többféle mutató is állhat a háttérben: csak az államadósságot nézik, vagy beleszámítják a háztartások, a cégek és a bankrendszer adósságát is; abszolút összegekről van szó (dollártrilliók), vagy az adósság GDP-hez viszonyított arányáról, illetve rövid vagy hosszú távú kötelezettségeket mérnek-e.
A klasszikus lista – például az IMF 2023-as adatai alapján – államadósság/GDP arányban rendszerint Japánt hozza ki az élre (jóval 200% feletti értékkel), utána jönnek olyan országok, mint Görögország, Olaszország vagy az Egyesült Államok. Meglepő, igaz?
Miért tud egy gazdag ország is „túladósodni”?
A magas adósságszint önmagában nem jelenti azt, hogy egy ország összeomlás szélén áll. Több fontos szempont is számít:
Kinek tartozik? Ha főleg saját lakosságának, intézményeinek (nyugdíjalapok, bankok), az kevésbé kockázatos, mintha döntően külföldi befektetők felé.
Milyen devizában van az adósság? Aki saját valutában adósodik el, több mozgástere van, mint annak, aki dollárban vagy euróban.
Mennyire nő a gazdaság? Ha a gazdaság gyorsabban nő, mint az adósság, az arány idővel javulhat. Ha stagnálás vagy recesszió van, az adósságteher könnyen elszáll.
Mekkora a kamatteher? A magas kamatkörnyezet – amellyel most Európa is küzd – gyorsan megdrágítja az állam finanszírozását.
Éppen ezért fordulhat elő, hogy egy gazdag, stabil intézményrendszerű ország óriási adósságot cipel, mégsem kerül azonnal válságba – miközben egy kisebb, gyengébb gazdaság jóval alacsonyabb adósságszint mellett is könnyen bajba jut.
Hol áll ebben Magyarország?
Magyarország az utóbbi években következetesen a „középmezőnyben” mozgott:
- az államadósság a GDP-hez mérten tartósan 70% feletti szinten van;
- a régióban vannak nálunk óvatosabbak (például a balti államok), és nálunk jobban eladósodott országok is;
- a lakosság, a vállalkozások és a bankszektor összadóssága nem kiugróan magas világviszonylatban, de a kamatszint, az infláció és a gyenge forintárfolyam miatt a teher sok háztartásnak nagyon is kézzelfogható.
Magyar szempontból a nagy globális adósságlufi elsősorban azért fontos, mert a nemzetközi befektetők folyamatosan nézik, kinek hiteleznek szívesen, és milyen kamat mellett. Ha egy országot kockázatosabbnak látnak, akkor drágábban kap hitelt – ezt pedig végső soron az adófizetők és a hitelt felvevők fizetik meg.
Mi jön 2035-ig – és utána?
A világgazdaság az elmúlt évtizedben szinte folyamatosan „olcsó pénzhez” szokott: alacsony kamatok, bőkezű jegybankok, laza költségvetési politika. A járvány, majd az energiaválság idején sok ország hatalmas mentőcsomagokat tolt a gazdaságba, amit most kamatstoppal, adóemelésekkel, kiadáscsökkentéssel kellene „visszafejteni”.
Ezért lett ennyire érzékeny téma az, hogy ki mennyire van eladósodva – és ezért vált hírértékűvé az is, hogy a legfrissebb nemzetközi lista élén a megszokott nevek helyett meglepő módon egy nagyhatalom áll.
Az üzenet azonban minden ország számára ugyanaz: az olcsó pénz korszakának vége, az adósság mostantól sokkal jobban fáj,
a következő években az számít majd versenyelőnynek, ki tud okosan, átláthatóan gazdálkodni – legyen szó államról, cégről vagy háztartásról.
Fotó: illusztráció, Pexels
