Vujity Tvrtko hosszú, személyes hangvételű bejegyzésben osztotta meg gondolatait közösségi oldalán arról, mit látott és érzékelt Magyarországon az elmúlt két és fél hónap során. Az évek óta Hawaii-on élő riporter, aki a következő esztendőt már Panamában tölti, „Békés, boldog gyűlölködés” címmel tette közzé írását.
Posztjában egyszerre jelenik meg a ragaszkodás és a kritikus szemlélet: Magyarországot a világ egyik legszebb országának nevezi, a magyarokat pedig rendkívüli tehetségű, kivételes népnek tartja. Ugyanakkor nem hallgatja el azokat a jelenségeket sem, amelyek szerinte megosztják a társadalmat, és amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Két és fél hónapot töltöttem a hazámban, amely számomra a világ legszebb országa. Jobban szeretem Magyarországot, mint Hawaii-t, egész Amerikát, jobban, mint a világ bármely más pontját. A népét pedig a világ egyik, ha nem éppen a legtehetségesebb népének tartom. Egy fantasztikus ország csodálatos népe, amelyet folyamatosan mérgeznek. Méghozzá indulatokkal, megannyi feszültséggel, borzalmassá silányított közbeszéddel. S kik irányítják a közbeszédet? Nos, a választott népképviselők, vagyis a politikusok! Azok, akiket a nép fizet, azokat, akik ebből a pénzből akár békét, nyugalmat és szeretetet is áraszthatnának. Döntse el mindenki: ezt teszik-e…
– kezdte a bejegyzését a riporter.
Fotó: Facebook
„Írásom alappontja az, ami most következik majd. Nem jósolok, ahogy jeleztem, tudom, mondom és írom, hogy mi jön, Ti pedig ellenőrizhetitek a szavaimat, soraimat: a politikusok közösségimédia-felületeit napokon belül elárasztják majd a cuki fotókkal kísért „Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok!”- üzenetek, hogy utána folytatódjon ugyan az, ami eddig is volt: az ellenfelek becsmérlése, szidása, lejáratása! Őszinte ez így? Rendben van ez így? A választ adja meg mindenki saját magának… Egyetlen megjegyzésem most ide kívánkozik: tisztelet a kivételeknek!!! Azoknak, akiknek a hangja alig hallatszik a nagy zajban!” – folytatta.
Döbbenetes volt Magyarországon megtapasztalnom, hogyan örülnek egyesek mások kudarcának, sikertelenségének, bukásának. Messze nem csak a tömeges hozzászólásokban, hanem szerkesztett cikkekben, műsorokban, sok pénzért gyártott tartalmakban örvendeztek „újságírók”, „véleményvezérek” és politikusok annak, hogy „Hatalmasat éget X.Y.!”, „Páros lábban szállt bele Y.Z. valakibe”, „Csúfos kudarc lett X.Y. gyűlése”, „Porig alázta Y.Z.-t a magyar politikus…” Nem voltam rest, megnéztem egy-két magyar népképviselő közösségi oldalát: van közöttük olyan, aki ebben a hónapban egyetlen szót sem írt a saját terveiről, politikai ígéreteiről, társadalmi közjót szolgáló vállalásairól vagy az eredményeiről; viszont több tucatnyi bejegyzésében, sok pénzért gyártott videóiban szidta, gyalázta, becsmérelte az ellenfelét (esetében inkább: ellenségét). Naiv persze a kérdés: szeretnék az emberek erre fizetni az adójukat? Ismételten kérdezem: jól van ez így?
– szólt a költői kérdés, majd összegzett.
„(…)A sort folytathatnám napestig, nem teszem. Így vagy úgy: ha egy pohár tiszta vízbe egyetlen cseppnyi mérget csöppentenek, az egész pohár tartalma mérgezett lesz. Márpedig az a méreg jelenleg folyamatosan csöpög. Hogy aztán most majd pár napig olvashassuk az „Áldott, békés ünnepeket és boldog új évet kívánok!”-bejegyzéseket. Utána meg…?! Majd meglátjátok! Bár ne lenne igazam…” – zárta szavait Tvrtko.
