Míg az év végi visszatekintések többsége sikerekről, lendületről és új célokról szól, Lovas Rozi, A mi kis falunk és a Futni mentem sztárja egészen más nézőpontot választott. Friss posztjában kendőzetlen őszinteséggel írta le, milyen testi-lelki állapotba került az elmúlt időszak során.
Bejegyzésében nem csupán a kimerültséget nevezte nevén, hanem azokat az egymásra rakódó okokat is, amelyek elvezettek ehhez az állapothoz. Gondolatai egyszerre fájdalmasak, személyesek és felszabadító erejűek:

Lovas Rozi és férje, Horváth János Antal a Futni mentem premierjén (forrás: Profimédia)
„A sok-sok éve tartó, megállás nélküli munkától, gyereknevelésből fakadó nemalvástól, rég letettnek hitt, de valószínűleg soha fel nem dolgozott kiskori történeteimtől, boldogságkereséstől, irtózatosan nyomasztó közéletünktől… mittudomén.
Soha nem tapasztalt módon támadott meg egy idegrendszeri kimerültség, amitől iszonyúan megijedtem.
A legbüszkébb talán arra vagyok most, hogy ezt ki mertem mondani és szigorúan elindulni a változás irányába. Meg persze a csodálatos családomra. A gyönyörű gyerekeimre. A leglegleg férjemre, aki mindig mindenben és még azon túl is. A régi barátaimra, akikhez érzem, hogy egyre jobban ragaszkodom. És mindenekfelett a társulatomra, a LOUPE Színházi Társulásra.”
A színésznő korábban, a Nők Lapjának adott interjújában arról is beszélt, hogy jelenleg Nagymaroson építkeznek. Mint mondta, ez számára egy régi álom beteljesülése lehet:
„Akkor kicsit olyan lesz, mintha valóra válna egy kislánykori álmom. Most, hogy visszagondolok, bár én lakásban nőttem fel a fővárosban, mindig is arról álmodtam, hogy lesz egy kis házam, kerttel, vagány férjem, gyerekeim. Egy kis család, ahol árad a szeretet. Persze Budán is jó lenne, ha maradna egy fészek, hiszen a munkánk miatt szinte naponta be kell járnunk a fővárosba. Ez még nincs kitalálva, de a családomra bármikor számíthatunk.”
Nagymaros különleges helyet foglal el az életükben, hiszen férje, Horváth János Antal szülei is ott élnek, így a gyerekeket továbbra is egy támogató, összetartó nagycsalád veszi körül. Az iskolaválasztás kérdését pedig nyitva hagyják:
„Nagymaroson pedig a férjem szülei laknak, úgyhogy a nagycsalád továbbra is óvón körülveszi a kicsiket. Az iskolát Misának meg majd meglátjuk. Jánossal úgy gondoljuk, hogy a legfontosabb a biztonságos, inspiráló környezet, és hogy jó emberektől tanuljon.”
Forrás: Story