Molnár Piroska, a nyolcvanéves színészlegenda őszintén és humorral idézte fel pályája és fiatalsága emlékeit egy friss beszélgetésben. Bár 1968-ban feleségül ment Eötvös Péter zeneszerzőhöz, a színház világa számára is komoly érzelmi kihívásokat tartogatott. Mint mondta, a színpadon megélt érzelmek nem mindig maradtak a reflektorok között.
Ebben a szakmában nagyon nehéz a hűség, vagy az egy ember mellett való kitartás fogalma
– fogalmazott, hozzátéve: este héttől tízig gyakran „mást kell szeretni”, és ezt nem könnyű levetkőzni az előadás végén.
Fotó: Birton Szabolcs
A Nemzet Színésze elismerte, hogy voltak időszakok, amikor a kollégái iránt érzett vonzalmat az öltöző falain túl is magával vitte. „Nagyon szerelmes voltam a Kozák Andrisba. Meg a Végvári Tamásba… akivel éppen játszottam, és nagyon jó partner volt” – nevetett fel. Ugyanakkor hangsúlyozta: a színházból kilépve mindenki hazament a párjához. „Nem azt mondom, hogy néha nem hágjuk át ezeket a határokat, de csak roppant óvatosan.”
Később több kolléga is bevallotta neki egykori érzelmeit.
„Most, hogy öregszem, és a lehetőségek egyre inkább kicsúsznak az ember lába alól, bizony visszagondolok arra, hogy a fene egye meg, ’azt’ miért hagytam ki?! Ezeket lélekben meg lehet élni. És még aki él, meg jóban vagyunk, azzal meg is lehet beszélni, és akkor valami csak előbukkan… Aztán akkor lehet kérdezni, hogy miért nem szóltál?! Volt ilyen egy csomó. Vagy előjön egy kolléga, hogy ’milyen szerelmes voltam beléd!’ (…) Most derült ki, hogy több ilyen volt” – emlékezett vissza a művésznő.
