Vércukormérés Somával

Kedves NLCafe olvasók!

Egy sajátságos és nagyszerű akció keretén belül hívlak benneteket egy találkozóra. Hogy miről van szó? Immár második éve, hogy beléptem a Nemzeti Cukorbeteg Alapítványba, hogy segítsem munkájukat. Én önkéntesen a holisztikus gondolkodás képviselését választottam feladatomul.

Bizonyára sokan tudjátok azt a tényt, hogy jelenleg ez a mi népbetegségünk, tehát jelenleg Magyarországon a betegségek között a cukorbetegség áll az első helyen. Láttam a grafikonokat, amik megmutatták, az elmúlt 20 évben hogyan növekedett évről évre a cukorbetegek száma.

Mit üzen ez nekünk? Miért pont ezt a betegséget “választottuk” és gyártjuk magunknak? A test és lélek összefüggéseit kutató nagyok azt mondják, a cukorbetegség a szeretetlenség betegsége. Vagy nem kapott, vagy nem tud elég szeretetet adni az illető. Valahol elakadt az energia. Nem áramlik. Vannak olyanok, akik ezzel a betegséggel születnek. A múlt század közepe óta egyezményesen egyetértenek a pszichológusok abban, hogy minden patológia kulcsa a pre- és perinatális időben van, vagyis a várandósság, és közvetlen a megszületés utáni időszakban, ami a legmeghatározóbb a személyiségünk, és életutunk kialakulásában. De akár generációkon keresztül is hozhatunk magunkkal sérüléseket. Vannak olyan cukorbetegek is, akiknek az évek során alakul ki a betegségük. Vannak, akik gyógyszerrel kezdik, de állapotuk tovább romlik, és át kell térniük az inzulinra. Ők nem voltak képesek a szervezet öngyógyító tevékenységét beindítani.

Az ingyenes vércukormérés helyszíne és időpontja: Budapest, II. ker. Millenáris Park, Jövő Háza Központ, Fény u. 20-22. 2006. június 15. 15-19.00

Elgondolkodtató, hogy ebben az országban évről-évre miért nő a cukorbetegek száma… És szintén elgondolkodtató párhuzamként említem meg azt a szomorú tényt is, hogy Európában mi vagyunk az elsők a tévénézésben! Napi négy és fél óra az egy főre jutó magyar átlag! Gondoljuk végig, hogyan él az átlag magyar! Jó, ha csak nyolc órát dolgozik, és ennyit tud aludni is. Ha belevesszük az utazást és az alapvető létszükségletek kielégítését, a tévézésen kívül másra szinte nem is jut ideje. Vagyis ahelyett, hogy a saját életét élné, mások – többnyire hazug – életének átélését választja, a tévé adta illúziókon keresztül. (Persze vannak nagyszerű csatornák, és műsorok, most nem erről van szó, hanem a tendenciáról.)

Tehát mi helyett tévéznek az emberek? A valódi emberi kapcsolatok helyett. Ahelyett, hogy rendszeresen ápolnák a baráti, rokoni szálakat, ahelyett, hogy együtt kirándulnának, kártyáznának, beszélgetnének, hogy az emberismeret és önismeret legjavát az életből szereznék meg! Pedig az emberi gazdagság nagyrészt abban rejlik, hogy mennyi szeretetteljes, valódi kapcsolatot tudunk működtetni. Kinek minél több igaz barátja van, annál gazdagabb ember! Mert láthatatlan szálakon mindannyian össze vagyunk egymással kapcsolva – a baráttal viszont fénylő szálon. A barát nem azért segít, mert segíteni akar, hanem azért, mert VAN.

Szomorú látni, hogy sokan úgy bezárultak, hogy azt gondolják: a sport, a játék, a barátkozás az a fiataloknak való, és csupán az iskolás évek velejárói. Az ilyen típusú gondolkodás mindenképpen önbetegítéshez vezet! És sokszor ezt látom az utcán, a metróban az emberek arcán. Hogy nem képesek megnyitni magukat sem egymásra, sem az élet adta rengeteg örömre. Pedig ez egy öngerjesztő folyamat, mennél többet adsz, annál többet kapsz, és akkor még többet tudsz adni… így hát azt mondom: ne mástól várjuk az első lépést, hanem mi lépjünk! Ne másra mutogassunk, hanem azt vizsgáljuk meg, mi min tudunk változtatni! Vajon mi törekszünk-e arra, hogy elfogadjuk, megértsük egymást, és hogy jó érzéseket adjunk egymásnak? Azt mondják, hogy a Dobogókőn levő kődarab Földünk szíve, hogy épp itt, a mi kis hazánkban van a planéta szív-energia központja. Tehát az itt megélt szeretet mennyisége és minősége meghatározó jelentéssel bír. Akár elhisszük, akár nem, azt a szót, hogy “édesem” mindannyian csak annak mondjuk, aki kedves számunkra. Jobb napjainkon persze képesek vagyunk azt is meglátni, mennyi édes ember van köztünk… És én biztos vagyok abban, ha ez az édes, jóleső, gyógyító-töltő, melengető érzés egyre többünket átjár, akkor kevesebb lesz a cukorbeteg is. Akkor a grafikonon a hegy tetejét már elértük, úgyhogy vegyük kezünkbe a sorsunkat, mert van választás!





Most csütörtökön, június 15-én 15 órától egészen 19 óráig lehetünk együtt!
A Nemzeti Cukorbeteg Alapítvány többek között azzal ajándékozza meg az itt élőket, hogy az év folyamán körülbelül 10 ezer ember vércukormérését tervezi megvalósítani. Ez a csütörtöki lesz a legközelebbi, a Jövő Háza Központban a Milennáris Parkban (II. Fény u. – milyen szimbolikus – 20-22). Ennek az “akciónak” azt a nevet adták, hogy “Szűröm a sztárom“. Vagyis rajtam kívül még felkértek három ismert embert (Pély Barnát, Tóth Verát, Jáksó Lászlót), hogy mindannyian toborozzunk annyi embert a vércukormérésre, amennyit bírunk. A nyeremény egy diabetikus torta lesz. Azért szeretném én megnyerni, mert együtt szeretném megenni Veletek. De nem akárhogy! “Belemágiázva” az egységtudat érzését! (Isten = is-te-én,vagyis te is én vagy). Mert igenis működik a “kérjetek és megadatik”!

És én most azt kérem, hogy gyertek el minél többen, találkozzunk, beszélgessünk, legyünk együtt! Nem kell semmit hoznotok, csak magatokat! Lesznek ott hostess lányok, akiknek annyit kell mondani, hogy hozzám jöttetek, vagy én hívtalak benneteket. És ekkor jön a vércukormérés, ami egy ici-pici tűszúrás egy tollszerű készülékkel (egyáltalán nem fáj), és megtudjátok, hogy mennyi a vércukor-szintetek. Már a tavalyi évben is rengeteg cukorbeteget szűrtünk ki ezekkel a spontán szűrésekkel. És ha az elején csípjük el a dolgot, sokkal könnyebb meggyógyítani önmagunkat! Akkor hát mindenkit nagy szeretettel várok csütörtök délután egy nyitott-barátkozós, vércukor méréssel egybekötött közönségtalálkozóra a Milennárisba! Hiszen rajtunk múlik, hogyan alakul tovább az a grafikon!

Soma Mamagésa