Ma már természetesnek vesszük, hogy farsangkor, Halloweenkor vagy egy tematikus bulin szinte bárminek beöltözhetünk. A jelmez a játék, az önkifejezés és sokszor a humor eszköze. A történelemben azonban korántsem volt mindig ilyen ártatlan dolog maskarába bújni. Sőt: bizonyos korszakokban és helyeken konkrétan törvény tiltotta egyes jelmezek viselését, mert veszélyesnek, erkölcstelennek vagy politikailag fenyegetőnek tartották őket.
A tiltott jelmezek története valójában sokat elárul arról, mitől félt egy-egy társadalom: a hatalom elvesztésétől, a társadalmi rend felborulásától vagy éppen attól, hogy az emberek túl szabadon fejezik ki magukat.
Álarcok, amelyek eltüntették az egyént
Az egyik leggyakrabban tiltott jelmez valójában nem is a ruha, hanem az álarc volt. A középkori és kora újkori Európában az álarcviselés sok helyen gyanúsnak számított. Velencében ugyan híres volt a karnevál és a maszkok világa, de még ott is szigorú szabályok vonatkoztak arra, mikor és hol lehetett álarcot viselni.
Más városokban kifejezetten betiltották az álarcos megjelenést, mert a hatóságok attól tartottak, hogy az emberek névtelenségbe burkolózva bűncselekményeket követnek el, vagy politikai összeesküvésekben vesznek részt. Egy álarc ugyanis eltörölte a társadalmi különbségeket: nem lehetett tudni, ki nemes, ki polgár, ki szolgáló, ez pedig veszélyes gondolat volt egy erősen hierarchikus világban.
Női ruhában férfiak, férfiruhában nők
A keresztöltözködés a történelem egyik legmakacsabb tabuja volt. Számos országban és korszakban törvény tiltotta, hogy valaki az ellenkező nem ruháját viselje, még jelmez formájában is.
A 16-19. századi Európában és Észak-Amerikában a férfiak női ruhába öltözését gyakran erkölcstelennek, a társadalmi rendet veszélyeztetőnek tartották. A nőket férfiruhában pedig lázadónak, sőt természetellenesnek bélyegezték. Nem véletlen, hogy sok nő, aki férfiruhában próbált munkát vállalni vagy utazni, komoly büntetést kockáztatott.
Még a színházi jelmezek sem voltak mindig kivételek: voltak időszakok, amikor a színpadon is tiltották az ellenkező nem ruhájának viselését, mert attól tartottak, hogy rossz hatással van a közönség erkölcseire.
Politikai jelmezek, melyek túl sokat mondtak
A jelmez nemcsak játék lehetett, hanem politikai állásfoglalás is. Éppen ezért sok rendszer kifejezetten tiltotta bizonyos történelmi vagy aktuálpolitikai figurák megjelenítését.
Forradalmak és diktatúrák idején különösen veszélyes volt vezetőknek, katonáknak vagy politikai szimbólumoknak öltözni. Egy rosszul időzített jelmez könnyen lázadásnak vagy gúnyolódásnak számíthatott. Volt, ahol tilos volt királyi vagy császári ruhát viselni, nehogy valaki hamis tekintélyt sugalljon magáról.
A 20. században a totalitárius rendszerek alatt különösen érzékeny téma volt a jelmez. Egy diktátor paródiája, egy betiltott párt egyenruhájára emlékeztető kosztüm komoly következményekkel járhatott, még akkor is, ha az illető csak viccnek szánta.
Vallási figurák jelmezben? Nem mindig volt megengedett
Sok társadalomban szigorúan szabályozták, hogy szent személyeket vagy vallási alakokat szabad-e jelmezként megjeleníteni. Papnak, szerzetesnek, apácának vagy akár bibliai figurának öltözni gyakran kifejezetten tiltott volt.
Az indok általában a tisztelet hiánya volt: a hatóságok és az egyház attól tartottak, hogy a jelmez nevetségessé teszi a vallást, vagy profán környezetbe helyezi a szent szimbólumokat. Voltak országok, ahol még ünnepi alkalmakkor sem engedélyezték az ilyen jelmezeket, és súlyos bírság járt értük.
Érdekes módon mára éppen ezek a jelmezek váltak sok helyen a legvitatottabbá: ami egykor törvényileg tiltott volt, ma inkább társadalmi viták tárgya.
Luxusjelmezek és a társadalmi különbségek
A történelem során nemcsak az számított, minek öltözöl, hanem az is, mennyire drágán. A fényűző jelmezek viselését sokszor törvények szabályozták, amelyek azt írták elő, hogy ki milyen anyagot, színt vagy díszítést hordhat.
Egy egyszerű polgár vagy paraszt nem ölthetett magára selymet, aranyhímzést vagy nemesi viseletet, még jelmez gyanánt sem. A hatalom így próbálta fenntartani a társadalmi rend látható határait. Egy túl díszes jelmez ugyanis azt sugallhatta, hogy az illető többre tartja magát annál, mint ami jár neki.
Állatok, szörnyek és a babonák világa
Bizonyos korokban meglepő módon még az állat- vagy szörnyjelmezek is tiltólistára kerültek. Egyes közösségekben az ilyen jelmezeket a gonosz erőkkel, boszorkánysággal vagy pogány rítusokkal hozták összefüggésbe.
Különösen a kereszténység korai évszázadaiban igyekeztek visszaszorítani azokat az öltözeteket, amelyek az ördögi vagy állati ösztönöket idézték meg. A hatóságok attól féltek, hogy ezek a jelmezek megbontják a rendet, félelmet keltenek, vagy visszaviszik az embereket a pogány hagyományokhoz.
Farkasember jelmez (Fotó: Getty Images)
Miért tanulságos ma mindez?
A tiltott jelmezek története nemcsak érdekes divat- és kultúrtörténeti kuriózum, hanem tükör is. Megmutatja, hogyan próbálták a hatalmak szabályozni az önkifejezést, és mennyire féltek attól, ha az emberek kiléptek a megszokott szerepeikből, akár csak egy jelmez erejéig.
Ma, amikor sokkal szabadabban választhatunk jelmezt, ezek a történetek emlékeztetnek arra, hogy a kosztüm nem csupán ruha. Üzenet, állásfoglalás, sőt néha lázadás is lehet. Bár ma már ritkán tiltják törvények, a jelmezek körüli viták azt mutatják: az öltözködés hatalma még mindig velünk él.
