Lázár János építési és közlekedési miniszter nemrégiben „belső tartaléknak” nevezte a magyarországi romákat, akiket a vasúti vécék takarítására irányítana. A kijelentést tömeges felháborodást váltott ki, számos híresség adott hangot nemtetszésének – most Farkasházi Réka érezte úgy, meg kell szólalnia az ügyben.
Farkasházi Réka (Fotó: Schumy Csaba)
Réka a Tintanyúl zenekarával húsz éve járja az országot, és tapasztalatai szerint a valódi tragédia nem a parlamenti felszólalásokban, hanem az óvodák falai között történik.
Két éve olyan ovikban zenéltünk többször, ahova szinte csak roma gyerekek járnak. Az egyik intézményben az egyik pedagógus bizalmasan magához húzott és a fülembe súgta: »Mind cigány.« És közben az izgatott kis gyerekseregre mutatott. Majd rám nézett és azt mondta: »Ezekből úgysem lesz soha semmi.« És egy lemondó kézmozdulattal adott nyomatékot annak, amit mondott. Én összetörtem. Néztem a gyerekeket. A csillogó szempárokat. Úgy szomjazták minden hangunkat, mintha az életük múlna rajta. És múlik is. Sok múlik azon, hogy lesz-e valaha valaki, aki elhiszi és elhiteti velük, hogy igenis lehet belőlük valami. VALAKI.
A bejegyzés záró gondolatai szerint a megoldás nem a politikában, hanem az egyéni felelősségvállalásban rejlik. Réka hangsúlyozza: nem ítéli el a pedagógusokat, hiszen tudja, milyen nehéz elismerés nélkül, nehéz sorsú családokkal dolgozni.
Azt szeretném, ha ebben az országban nem lenne olyan gyerek, akire háromévesen legyintenek. Arra kérek mindenkit, akinek lehetősége van pedagógusként, művészként, önkéntesként segíteni: adjon hitet nekik. Legalább ennyit.
